Ott vagy, ahol én vagyok
Már minden helyen kerestelek, ahol nem vagy, csak azt a helyet nem találom, ahol vagy. Csak azt tudom, hogy ott vagy, ahol én nem vagyok. De hol vagyok én? Azt kívánom, bár itt lennél, hogy megmondd. Esetleg ha nagyon-nagyon erősen kívánnám, akkor itt lennél?
Részlet A. A. Milne Micimackó című könyvéből
A vélemény
A szellemi kultúra nagy és maradandó gondolatai azért nagyok, mert odavillantják a dolgok megértésének egyik lehetséges aspektusát. Ám nem az egyetlent. Előkúsznak viszont azok, akiknek a fejében - Füst Milán példázata szerint egy nagy űr van. Ebbe az űrbe beletesznek valamit. Például a freudizmust. Vagy a marxizmust. Vagy a buddhizmust. Vagy a katolicizmust. És most már ez van benne az űr helyett. Az üresfejűnek ettől kezdve mindenről van véleménye, álláspontja, sőt világnézete is van neki. Egy és oszthatatlan, amit soha meg nem rágicsálhatnak holmi kétségek. Így születik meg a zseniális gondolatból egy magabiztos butaság. Érted?...
...Már a görög szofisztika rájött arra, hogy a gondolkodás többféle értelemben végtelen. Például soha nincsen olyan pont, ahonnét már ne lehetne tovább gondolkodni. Ezenkívül minden irányban lehet gondolkodni, tehát egyenlő eséllyel érvelhetünk valami mellett és valami ellen. Ily módon az embernek soha nem lehet véleménye. Mert a vélemény azt jelenti, hogy az ember egy ponton valahogy mégis megállította a gondolkodását, nem hajlandó sem tovább, sem másik irányba gondolkodni, hanem azt tartja igaznak, ahová éppen eljutott. No, de miért? Miután a gondolkodás végtelen, az intellektuális úton nem találkozhatunk stoptáblával. Hanem az történik, hogy a gondolkodás folyamatába tőle idegen - első sorban érzelmi és morális - erők avatkoznak be. "Ne gondolkozz tovább!" Ez legyen a véleményed ezentúl, mert ezt érzed igaznak, netán erkölcsi érzéked itt "megálljt" parancsol. A vélemény tehát egy adott gondolkodási eredmény megmerevedése irracionális indítékok hatására.
Részlet Popper Péter Az önmagába térő ösvény című könyvéből
A hívő lélek
Nem mi választottuk meg születésünk napját, s halálunk napját sem mi választjuk meg, mégis a választás az elme uralkodó képessége. Nem választottuk szüleinket, bőrünk színét, nemünket, tehetségeinket, sem szervezetünk erejét. Úgy rázódtunk az életbe, mint kocka a pohárból. Korlátok, börtönfalak vesznek körül mindannyiunkat, mindenütt - külső és belső akadályok. ...kivételes egyének - férfiak és nők - azonban megfigyelőképességük és emlékezőtehetségük segítségével már korán széles látókörre tesznek szert. Ismerik önmagukat, de énjük nem az egyetlen ablak, amelyen át az életet nézik. Tudván tudják, hogy annak, ami nékünk megadatott, csupán kis része szabadság. Naponta tanulmányozzák, gyakorolják a szabadságot. Tekintetüket a jövőre függesztik. Ha elérkezik a válságos óra, szilárdan kitartanak. Városokat mentenek meg - vagy ha ez nem sikerül, példájuk más városok megmentését szolgálja, haláluk után. Szembeszállnak az igazságtalansággal. Maguk köré gyűjtik, bátorítják a csüggedőket.
De miben hisznek ezek a nők, férfiak?
Nehezen tudják ezt szavakba foglalni. Számukra ez a hit magától értetődő, és a magától értetődőt nem könnyű leírni. Azok, akik nem hisznek - ők aztán könnyen beszélnek, szünetszakadatlan fennszóval hirdetik: hiszünk "az életben", "az élet értelmében", Istenben, a haladásban, az emberiségben - felfújt szavakban, elgörbült útjelzőkben, kölcsönkért cicomában, álnok ékesszólásban.
Hit és remény nélkül nincs alkotás.
Nincs olyan hit és remény, amely ne alkotásban fejezné ki magát. A hit emberei dolgoznak, alkotnak. Ami a legjobban bántja őket, az nem a tévedés, a tudatlanság vagy a kegyetlenség - hanem a lustaság. A tunya tétlenség. A munka, amelyet végeznek, sokszor talán fel sem tűnik. Jellemző ez minden olyan tevékenységre, mely egy pillanatig sem számít közönségre.
Részlet Thornton Wilder A teremtés nyolcadik napja című regényéből
