Bánat

Szókirakót játszom,
Ügyetlennek látszom,
Eljutok egy szintig,
Ám elakadok mindig...

Figyelmeztetés

Elhelyezheted magad egy közeg erővonal rendszerében, de mehetsz szembe is a főáramokkal, szinte mindegy, mert mind a két esetben külső tényezők határozzák meg viselkedésedet. Mind a kettő könnyű, egyik sem követel Tőled alkotó, teremtő, valódi, újat létrehozó erőkifejtést, Téged magadat lebontó és Belőled valami újat felépítő átalakulást. Feltárhatsz ellentmondásokat, de ez a tevékenységed önmagában még nem egy különleges teljesítmény. Ha megállapításaid egyben nem újabb kérdés felvetések, ha csupán válaszokat adsz, amelyek zárt jelenségkörök határait nem tágítják, nem feszítik tovább, ha üzeneteid vonalasak maradnak, ha nem nyitnak újabb dimenziókat a gondolkodások, az eszmélések, a ráébredések számára, akkor - bármennyit is fáradozol - nem inspiratív, hanem konspiratív magatartással vagy jelen a világban.

Fényképes blogbejegyzés fénykép nélkül, illetve "Vigyázz, a kutya harap!"

Valahol Zsámbok után, de az is lehet, hogy előtte, szóval a legvalószínűbb az, hogy Jászfényszarú és Zsámbok között, mert ott van egy kedves kis tanyavilág, és ma pont arra jártam bicajjal, az egyik tanya bejáratánál azt látom, hogy két kis fatábla van felszegezve a kapu mellé, az egyiken egy kutya rajza, a másikon pedig egy egyszavas, tehát rövid, frappáns és bizonyára nagyon találó figyelmeztetés a kutyus viselkedésével kapcsolatban, mely - a személyesebb hangvétel érdekében - egyes szám első személyben tárul az arra tévedő olvasó szeme elé: Megöllek! Hát ez nem semmi, ilyen direkt, minden kertelést nélkülöző fogalmazványt már régen olvastam. Lassítottam egy picit, mert felmerült bennem a gondolat, hogy ezt bizony meg kéne örökíteni fényképen, de aztán hamar el is hessent. Szilaj zene szűrődött ki ugyanis a házból, és az udvaron is volt némi kevés bizalmat gerjesztő mozgolódás, úgy döntöttem tehát, hogy többet ér a biztonságom, mint egy jópofa fénykép. Attól féltem, hogy talán nem csak a kutyus ilyen barátságtalan ezen a portán...

S(z)ünetjel

A mellékelt képet nem én találtam ki, de nagyon tetszik, tehát alkalmazom. Három hét szabadságra megyek, ezalatt az idő alatt biztosan nem lesznek új bejegyzések. Szép nyarat mindenkinek!

Sok mindent kell átélni (levélrészlet)

Hogy mi a létrend, azt nehéz megmondani, és nem is nagyon kell, hisz mindnyájan "csak" megyünk a megértése felé. (Ez nagyon fontos. Nem jó a gnosztikusság, és nem jó az agnosztikusság sem, hiszen nem igaz az, hogy tudjuk, de az sem igaz, hogy nem tudjuk, az igaz, hogy zarándokként tartunk valahová, de még ez sem egészen jó, mert leginkább a kibontakozás, a személlyé válás résztvevői vagyunk, illetve még ennél is jobb azt mondani, hogy az ember nem más, mint a kibontakozás nevű folyamat maga.) Abban viszont elég biztos vagyok, hogy mi itt a földön az egyik káprázatból a másikba zuhanunk, projekciók kísérnek el mindenkit, a saját projekciói, és ami igazán nehéz, az nem más, mint a képek mögé nézni, és ott meglátni valamit a valóságból és főleg magunkból. Odüsszeusz utazása, Dante pokoljárása, a népmesék hőseinek vándorlásai, a nagy felfedezők élete, Radnóti élete, Jézus élete erről szól, de sorolhatnám akármeddig, mert tele van velük a világ. Leszámolni a káprázatokkal, és lecsupaszodni csontig. És az a vicc, hogy ezt nem is lehet megúszni, mert egyszer úgyis odajut mindenki. A kérdés csak az, hogy sokáig gyönyörködsz-e valamelyik tüneményben, vagy inkább mész az úton azzal a vággyal, hogy megérts valamit magadból. A fent felsoroltak az utóbbit választották, a férfiasságnak egyébként különösen is fontos része az az érés, amely csak utazás közben történik meg. Csak akkor, ha az ember nem dekkol le szellemi biztonságot jelentő kellemes kis gondolat szigetkéken (mint például a kapitalizmus meg a nyugati világrend teljesen önkényes piedesztára állítása), meri elhagyni, meghaladni a tegnapelőtti felismeréseit (legalább ma, ha már tegnap nem tette meg), mert tudja, hogy még sehol se tart, pedig a vég közeledik, és addig még nagyon sok mindent kell átélnie.

Európa bölcsője még egyszer (levélrészlet)

A világnak az a berendezettsége, hogy akinél a pénz van, az bármit megtehet, miközben a többi dögöljön meg, nagyon szépen megmagyarázható bizonyos törvényszerűségek kikiáltásával, viszont közben biztosan tudom, hogy ezek az érvelések a lét egészét tekintve teljesen illegitimek, például azért, mert a világ nem csak arra van kitalálva, hogy a gazdaság növekedjék benne. És lehet csinálni olyan dolgokat, amelyek valódi, létrendbeli megalapozottság nélkül működnek, csak tudomásul kell venni, hogy az ilyen kezdeményezéseknek van egy nagyon természetes, sok más területen is megfigyelhető életciklusuk, mely a szivárvány minden színében való pompázástól a fokozatos elvékonyodáson és elernyedésen keresztül a biztos kipukkadásig vezet. Ami most Európában zajlik, az pont az utóbbi, a cikked is erről ír, csak rébuszokban, illetve anélkül, hogy a lényeget kimondaná. És Európa még mindig elég meghatározó ahhoz, hogy ha kiesik a sorból, akkor magával rántson sok más népet is, azt hiszem 5 éve egyszer már leírtam ezt Neked, illetve azóta is sokszor.

A kommunizmus egy nagy fantazma volt, a kapitalizmus egy nagy fantazma van. Homokra épített virtualitás, jókora kitaláció, amelynek a valósághoz alig van köze. Nem csoda, hogy el fog múlni, hamarosan jönnek az iszlám harcosok, és berendezik a világot, és még azt sem mondhatom, hogy nem érdemeltük meg azokat a pusztításokat, amelyeket véghez visznek majd. Dehogy nem érdemeltük meg, hiszen azt képzeltük, hogy teljesen rendben van 10 dollárt fizetni egy indiainak azért a munkáért, amelyért egy amerikai 100 dollár fizetést kap. Az a civilizáció, amelyiknek ez teljesen rendben van (hiszen gazdaságilag indokolható), nem érdemli meg, hogy fennmaradjon. És nem is fog fennmaradni, hacsak nem néz magára, és nem számol el magával végre.

Európa bölcsője

Nem tudom felfigyeltetek-e arra, hogy milyen érdekes dolgok történnek Európa bölcsőjének helyén. A görög népszavazás kimenetele nem más, mint a pénz uralmának a leszavazása. Mindeddig úgy gondoltuk, hogy akinek a zsebében van egy színes papír, az megmondhatja, hogy mit csináljon az, akinek ilyen színes papírja nincs. Hát most úgy tűnik, hogy egy népnek elege lett ennek az - egyébként teljesen légből kapott, semmivel sem indokolható, szinte nevetségesen gügye - illúziónak a további alkalmazásából. Sokan a fejükhöz kapnak, hogy jaj, most mi lesz? Jogos a félelmük, mert ebből valóban nagy átrendeződések jöhetnek ki. Viszont az ilyen átrendeződések egyáltalán nem olyan megdöbbentőek, mint amennyire most - ezt a konkrét esetet egy elég elfogódott szempontból szemlélve - véljük. A pénz uralma egy nagy virtualitás, egy nagy illúzió, és ugyanúgy, mint minden illúziónak, egyszer annak is vége kell szakadnia. Szerepe volt az úton, szolgált minket egy ideig, ez teljesen rendben van, de egyszer túl fogjuk nőni, mint minden művi, csinált dolgot. Jobb, ha tudomásul vesszük, jobb, ha belenyugszunk. Nagy kínszenvedéssel fog kimúlni a pénzuralom, de valamikor ki fog múlni, az biztos. Sokan úgy értékelik a mostani helyzetet, hogy Európa ott hal meg, ahol megszületett. Igen, valami meghal most a hellének földjén, de nagyon ne sajnáljuk. Lehet, hogy egy új Európa első szárnypróbálgatásainak vagyunk tanúi...

A kibontakozás

A létezés és benne az ember története nem más, mint egy mindent magában foglaló kibontakozás, és ebben a folyamatban mindnyájunknak van valamilyen szerepe. Ha ezt a szerepet egyre tudatosabban átéljük, akkor soha nem hitt mértékig tapasztalhatjuk meg a világ teljességét és benne saját létünk mélységeit.

Helyénvaló?

Ahogy az ember nő és eszmél, a "jó" és a "rossz" helyébe egyre inkább a "helyénvaló", illetve a "nem helyénvaló" kerül. Hiszen lehet valami rossz, de ha közben helyénvaló, akkor nem kell túlságosan bánkódni miatta. Az igazság az, hogy életünk minden eseményét nagy alázattal kéne szemlélnünk, hiszen nem tudjuk, nem ismerjük egyiknek a mögöttesét sem, és nem tudjuk, hogy az, ami ma velünk megtörténik, milyen jelentőségre fog szert tenni egyszer, mit fog üzenni jövőben bekövetkező egyéb események tükrében, milyen tanulságokat fog hordozni azokkal együtt tekintve.

Meg kell történnie

Az életnek meg kell történnie. Mindenki életének meg kell történnie. Van rossz és van jó, de ezek a szavak csak egy ideig fontosak. Egy idő után fontosabbá válik, hogy a Tiéd-e az vagy másé. Ha nem a Tiéd, hiába jó! Ha a Tiéd, az se baj, ha rossz! Engedd, hogy megtörténjék az életed. Nem a jó dolgok, és nem a rossz dolgok benne. Maga az életed!