Nem növekednek olyan gyorsan a kettő hatványai,
Mint ahogy szapodornak a bűvészek mutatványai
Nem tudom, mi lesz a vége ennek a rákos burjánzásnak,
Még áll a bál, de a lét határán valakik már gödröt ásnak
A téren egy fáradt majom lustálkodik, önmagát majmolja,
Nem áll neki össze a kép, a puzzle darabokat szétszórja
A sötétség csomósodik, az éj beáll,
De a lélek azért - ha hagynák - ébredne,
Csak akkor kezdődik el az élet,
Amikor az ember nem tudja, hogy mi lesz,
Írja Tolsztoj, és nem hiszem, hogy tévedne
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése