Fájdalom nélkül

Fájdalom nélkül nincs érzékenység,
Érzékenység nélkül nincs együttérzés,
Együttérzés nélkül nincs megértés
Megértés nélkül nincs szeretet,
Szeretet nélkül nincs élet

Az arányokat

Nem kell sok mindent előírni az embereknek,
Viszont lehet szeretni őket fájdalmukban,
Hogy tapasztalataikból tanulva érzékenyebbé váljanak,
És a jó arányokat, a súlyokat megtalálják magukban

Visszatérő hiba

Az emberek kreatívak, okosak, modeleket építenek,
Melyek a valóság egyes részleteit jól kiadják,
Ám egy dolgot mégis állandóan elrontanak,
A számításból magukat mindig kihagyják

A majmot ne!

Vannak kínos helyzetek,
Amikor nem a Te szeleid hajtják a malmot,

És vannak sztereotíp viselkedések,
De azérd próbálj meg nyugodt maradni,
Józan, egyszerű, természetes, és ne alkalmazd a majmot!

Jó akartam lenni

Jó fiú akartam lenni, ki ötösre teljesít (de legalább négy ötödre), s a létnek hűséges katonája,
Ám rájöttem végül, hogy a létnek egyáltalán nincs szüksége hűséges, jeles katonára

A létnek nyamvadt, bűnős lázadókra van szüksége, kik keményszívűek, nehezen tőrnek (de, ha egyszer mégis, akkor minden velük szakad), akik nem beszélnek egységről és áldozatról, ám - ha valamit nem értenek - szelet, vihart kavarnak,
Mernek örülni, örömükben sírni, ha társaik megérintik őket,s mernek összeomlani, hallgatni súlyosan (ha kell sokáig), s aztán megbocsájtani, ha gőgösök a szívükbe marnak

Az út

Az út, az ösvény, oldalra szűk, keskeny, de előre határtalan...
Borzasztó fontos mind a két dolog, a helyes párosítás eltévesztése pedig rettenetes tragédiák forrásává válhat.

Rájuk majd súlyosabb ítélet vár...

Mert van olyan jóság, amely rosszabb az összes bűnnél:
A farizeusok cukormázas pokla

Ahol azt érzi az ember,
Hogy valakit most rögtön meg kéne verni,
Vagy máris szajhákkal kéne henteregni,
Mert az, még mindig kisebb vétek,
Mint tűrni ezt a negédes ártatlanságot,
Amelyben hullik szét minden apró darabokra.

Alul- és túlhangsúlyozások

Alul- és túlhangsúlyozásokban él
A világ apraja-nagyja ma,
Az embernek a tiszta, arányos létre
Van a legkevésbé hajlama

Ne ijedj meg

Nem tudsz mit kezdeni a vetített képekkel,
És az írástudók is úgy jönnek rád, mint a horda?
Ne ijedj meg, erre is létezik jó megoldás,
Ilyenkor kell jeleket rajzolni a porba

Különböző és hasonló

A világról mindenki más képet vetít,
Ebben tehát különbözőek vagyunk,
Viszont mindenki képeket vetít,
Ebben egymásra nagyon hasonlítunk

Az egység és az áldozat képe

Az egység hamis képében tenyészik az amorf, szerkezetnélküli ál-lét,
Ahol minden összemosódik és megfoghatatlanná válik,
Ezt a gonosz törekvések kihasználják

Az áldozat hamis képében tenyészik az önsajnálat és a gőg,
Benne minden torzzá és értelmetlenné válik,
A gonosz törekvések ezt is kihasználják

Ám a baj nem az egységben és nem az áldozatban,
Hanem az emberben van, aki könnyű képekkel vigasztalódik ahelyett,
Hogy elindulna a súlyos és határtalan távlatok felé vezető szűk ösvényeken,
Melyeken járva talán megérthetne egy keveset élete legnagyobb misztériumaiból

Jegyzet Rejtő Jenő Csontbrigád című könyvéhez

Az ember belül jó, de ha ezt nem tudja, érheti bármi...

Mindent, a legszörnyűbb büntetést is megérdemli az,
Aki az utat, amelyen ártatlanságát exponálni tudná, nem meri járni

Megmarad

Minden csalódás egy új reménybe fut,
A lélek határtalan, s benne az ember is határtalanná van nevelve,
A mozgás, az energia, a tűz, az út megmarad,
Ez a létezés egyetlen elve

Töréseiben

A félig kész gondolatrészek átváltozhatnak szóvá,
De a lét csupán töréseiben válik kézzelfoghatóvá

Húsvét van

Húsvét van, Feltámadás, Fény, Öröm, Vigasztalás ide,
Képmutatás, terelés hamis mederbe, hazugásg, hívság, érdek el,
Boldog, szép ünnepet kívánok mindenkinek, akit ez érdekel

Szintek

A döntések lassan kibontakoznak...

Tudom, hogy különböző szintekről beszélek,
De akkor is, mert a sok szint szinte mind egy
A harcod, a saját elmúlásod hozzá létre,
Egyedül attól gyönyörű

A többi szinte mindegy

Bíztatnálak

Törések fájnak, tudom, nagy törések,
De azt ami van, mégse nevezd másnak,
Életet ment, aki lassítja a halált, s hiába kérik tőle,
Nem ad teret, az elmúlásnak

Veled bánkódom, de azért bíztatnálak,
Hisz sok nagy dolog van mégis rendben,
Amíg lehet nagyszombat este halat enni együtt,
Zöldséggel, rízzsel majdnen csendben

Ne hódolj

Ne hódolj különböző formuláknak,
Sokkal több vagy néhány gondolatnál,
A teret, mely körülvesz ne szűkítsd,
- Azt nap mint nap sokan megteszik -
Te tedd tágassá, levegőssé, széppé,
Vagy csak hagyd, hogy azzá váljon...

He nem akrnál hatni, hatnál

Vannak nehéz órák

Vannak nehéz órák, s jöhetnek bonyolult időszakok,
De próbáld valahogy átvészelni, és - ha lehet - kerüld a hisztit
Tudomást venni arról, hogy szolgálni jöttél, talán nem könnyű,
Ám a távlat Benned végül mindent elrendez, kitisztít

Fokmérő

A játszmakényszerekből nehéz kikecmeregni,
De a létet tisztítani kell mégis,
Megteszi minden élő

Miközben a puzzle darabokat próbálod egymáshoz illeszteni,
Hány falon hatolsz át...?
Ez a legjobb fokmérő

Csak érintsd

A földön járj, de ne süppedj bele,
Éppen csak érintsd, a felszínén maradj,
Szelíden, könnyedén létezz, fuss, szaladj örömmel rajta,
De látható nyomot ne hagyj!

Határtalan

Van az ember, a határtalan,
Az Istenből részesűlő, kibomló lélek hordozója,
És vannak törekvők, akik az embert a könnyebb érthetőség
(s talán saját hatalmuk) érdekében próbálják
egy koordináta redszerbe képezni

Jézus tudta, hogy ez így lesz,
És soha egyetlen szóval sem mondta,
Hogy a kettő közt a feszültség már itt,
Ebben a nehéz földi létben,
Ebben a növekedésben
Megszűnik létezni

Hamvas Béla nyomán

Az életet nem lehet más elől elélni,
Amit más elől el lehet élni, az nem élet,
Mert az élet gyarapodik, növekszik, teljesedik,
Kinyílik, s mindenki szeme elé tárul,
S mindenki számára több lesz
Attól, hogy éled

A tékozló fiúról

A tékozló fiú példabeszédét nehéz elfogadni, felkavaró az egész történet
Tényleg el kell menni ahhoz, hogy valaki hazatérjen?
Nem elég elképzelni a lélek mocskát?
Tényleg kell, hogy fájjon?

Nem tudom, de van rosszabb is, mint disznók közt fetrengeni,
Hazudni jóságot hangosan, miközben ki sem látsz magadból, nagyobb veszély...
Vigyázz, nehogy az ünnep készületlenül találjon!

Nem csillapodnak

Nem csillapodnak az erők,
Ahogy az idő az emberbe mar,
Sőt, egyre inkább összecsapnak,
De a lélek tűzállóbbá, a szó csendesebbé,
A fájdalom egyszerűbbé, az öröm illatosabbá válik,
Az ember maga pedig szerethetőbbé egy torzítatlan lét első sugarai által...

Ezt tekintsd alapnak

Mi örök?

Mai éned múlandó,
És a holnapi is az lesz,
De a változás, amellyel
A maiból a holnapivá alakulsz,
A minden létezőn átívelő kibontakozás
Egy soha többé nem ismétlődő mozzanataként
Elraktározódik, és galaxisok halála sem tudja többé meg nem történtté tenni

Mért kell?

Mért kell hívságokat dícsérni,
Hangason bízni bennük az út helyett?
Mért nem lehet jobban érteni,
Hogy a létezés azért ilyen, mert mindig más,
És Neked sincs benne állandó helyed?

Mért kell mindenből vallást csinálni?
Mért nem lehet meghagyni annak,
Ami kezdettől fogva volt, és lesz is örök időkön át
A világ terein innen s azokon túl is,
Teljesnek és határtalannak?

Mért kell fogalmak tükrébe zúzni
Igazságot, mely az idők sodrában tárul?
Nem tudsz kimondani semmit se úgy,
Hogy közben ne veszíts el valamit a csendből,
Szavad - melyre oly büszke vagy - leleplez, sőt elárul

Házat, tornyot, templomot, civilizációt
Nem építhetsz úgy, hogy közben ne rombolnál,
Ha tudnád, ha felfognád, ha látnád,
Hogy mit használsz el, miközben alkotsz,
Művedre talán magad is sírva ráomolnál

4 + 1 rövid vers ugyanarról

A vélemény lezár,
A kérdés nyitva hagy...
Addig vagy élő
Növekvő, érő,
Ameddig kérdezel,
Ameddig nyitva vagy

--------------------------------------

A vélemény lezár,
A kérdés nyitva hagy...
Te a világnak véleménye
Vagy inkább kérdése vagy?

--------------------------------------

A kérdés kinyit, a vélemény behatárol...
Ne vélemény legyél múltról, jövőről,
Kérdés legyél a máról

--------------------------------------

A vélemény zsákutcába visz,
De a kérdések kivezetnek belőle,
Akinek véleménye van, az tudja, mit akar,
Aki kérdez, az kezdi sejteni, hogy az élet mit akar tőle

--------------------------------------

Isten legtöbbször nem válaszol, az ember hiába kérdezi Őt,
Helyette tágasabb ölelések, szélesebb távlatok,
Még nagyobb misztériumok felé
Vezeti el a kérdezőt

A szavak

A szavak a csend felé vezetnek,
Mert ha nem oda, akkor nem vezetnek