Nem csillapodnak az erők,
Ahogy az idő az emberbe mar,
Sőt, egyre inkább összecsapnak,
De a lélek tűzállóbbá, a szó csendesebbé,
A fájdalom egyszerűbbé, az öröm illatosabbá válik,
Az ember maga pedig szerethetőbbé egy torzítatlan lét első sugarai által...
Ezt tekintsd alapnak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése