A férfi léte a küzdés (levélrészlet)

Ami még nagyon fontos, és ami sokszor elsikkad manapság a nemi szerepekkel együtt (mert ugye emancipálódunk), hogy a férfi léte a küzdés. Gyönyörűen bemutatod az életeddel, azt mondom, minden férfinak tanulnia kéne Tőled, de vannak olyan pillanatok, amikor azt érzem, hogy visszarettensz, vagy úgy tekintesz erre a körülményre, mintha az valami természetellenes dolog lenne. Pedig nem az! Hasítani bele az éjszakába, persze, nem az igazságoddal, nem azzal a kis mákszemnyi igazsággal, amelyet már megtaláltál, mert az kutyafüle, hanem a Te személyes átalakulásoddal, a személyiségfejlődési stációk végigjárásával, azzal a tudattal, hogy kint pont attól lesz világosabb, ha Te bent kivilágosodsz úgy, hogy elszakadsz minden szűkösségtől, ideologikus önkorlátozástól, fészekmelegségtől, nyájszellemtől, azoktól az elvektől, amelyeknek eddigi életed során kényelemből behódoltál, ha egyre szabadabb és egyre inkább Te magad leszel, az, aki tényleg vagy, nem a különböző kivetítések, hanem a Te valódi önmagad, mert attól fog felragyogni Benned az a fény, amelynek elhozataláért a Teremtő ideküldött. Ez most lehet, hogy kicsit giccsesnek hangzik, de ebben a pillanatban nem jutnak jobb szavak eszembe. Nem kell letagadni azt, hogy kint nagy sötétség van, nem kell letagadni, hogy tőlünk, emberektől lett, és tudomásul kell venni, hogy szűnni is tőlünk tud, ha majd bennünk is szűnik, mert akkor egyre kevesebb utánpótlást kap a külső rossz a belsőtől. Tudom, hogy ezt lehet rosszul érteni, tudom, hogy kifordítva önmagából egyszerű köldöknézegetéssé is válhat, tudom, hogy ezt is egyensúlyba kell hozni más dolgokkal, tudom, de pont ez a küzdés, az egyensúlyok kiküzdése, azoknak az egyensúlyoknak a kiküzdése, amelyekről állíthatjuk, hogy most nem látszik, de azt semmiképpen sem, hogy by default nem is létezik, ahogy azt néhány fatálasan gondolkodó szélsőséges állítja, például a nyugati civilizációban felnőtt emberek 98%-a. Ez a küzdelem, amely formát ölt, és közeget talál minden praktikus napi küzdelemben, amely például az életben maradásért, az anyagiak megteremtéséért, vagy a szociális, társadalmi, környezeti problémák megoldásáért zajló küzdelemben is visszatükröződik, sőt amely mindig minden praktikus küzdelem belső lényege volt - még a háborúzásoké is - egy nagyon természetes dolog, és nagyon kötődik ahhoz, hogy férfiak vagyunk. A nőknek ugyanis egészen más a szerepük, helyük, de abba most nem megyek bele...