Problémáinkat általában azért nem tudjuk még feltárni se rendesen, mert nem merünk elég következetesen végigjárni olyan utakat, amelyek azok gyökereihez is elvezetnének minket. Nem merünk becsületesen végigmenni minden szálon, elsősorban azért nem, mert akkor kiderülnének érintettségeink, azok az összefüggések, amelyek egyértelműen bemutatnák, hogy mi magunk is részt veszünk a bajok okozásában. (Hisz, ahogy a nagy folyók a kis folyók összefolyásából jönnek létre, úgy a nagy zavarok is sok kis egyéni zavar összeadódása által keletkeznek.) Helyette inkább úgy tekintünk rájuk, mintha azok tőlünk teljesen független jelenségek lennének, mintha azok létrejöttében nekünk semmilyen szerepünk se lenne. Viszont, ha nem megyünk elég közel az okok okához, akkor látásunk töredékes marad, és a lényegi értésről egész biztosan lemaradunk.
Beszélünk a nehéz gazdasági helyzetről, beszélünk a globális felmelegedésről, a fenyegető terrorizmusról, az ukrán válságról, és a jó ég tudja, hogy még mi minden másról is, ám közben gondosan ügyelünk arra, hogy az elvi, fogalmi sík határait még véletlenül se lépjük át, vagyis mindvégig biztonságos távolságban maradjunk minden olyan probléma összetevőtől, amely személyes kérdést is intézne hozzánk. Igyekszünk megőrizni azt a tökéletesen alaptalan látszatot, hogy ezek mind rajtunk kívül álló dolgok, rajtunk kívül történő események. Pedig, hogyan is lehetnének azok?! Hisz mi magunk is ugyanazoknak a feszítő ellentmondásoknak a terében élünk és cselekszünk, mint minden embertársunk. Ha ezzel a ténnyel őszintén szembenéznénk, ha nem félnénk mélyre tekinteni és érzékelni ezt az egyetemes érintettséget, akkor egy minőségileg más, újfajta megismerésben lehetne részünk, amely új távlatokat adna a megoldások megtalálásához is.
Lehet, hogy ennek a szemléletnek a praktikussága megkérdőjelezhető, de egyre világosabban látszik, hogy a praktikusság nem rendelkezik azzal a vitalitással, amelyre most a xxi. század elején ebben az agyonbonyolított és egyre virtuálisabbá váló világban oly nagy szükségünk lenne. Ha nem változtatunk gondolkodásmódunkon, és továbbra sem vesszük figyelembe azt az összetartozást, amely minden szinten átszövi életünket, ha nem ismerjük fel a globális problémák valódi forrását, és azt nem az ember mindenkire kiterjedő sebzettségében jelöljük meg, akkor egész biztos, hogy nem leszünk képesek megbirkózni azokkal a nehézségekkel, amelyek körülöttünk szinte törvényszerűen támadni fognak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése