Az önazonosságról

Azt hiszem, hogy az önazonosság a legfontosabb, bár egyben a legnehezebb is. Azért nehéz, mert az önazonosság állapotban mindnyájan nagyon kiszolgáltatottak, sőt nagyon sebezhetőek leszünk, ám ennek ellenére azt mondom, hogy nincs alternatívája, mert a valódi élet nem más, mint a mi saját utunk végigjárása, vagy legalább az azon való haladás. Az önazonosságnak rengeteg akadálya van, mert tulajdonképpen életünk első percétől kezdve menekülünk magunk elől, bele a különböző viszonyítási rendszerekbe, amelyek kikerülhetetlenek ugyan, hisz azok által válnak értelmezhetővé és kiszámíthatóvá környezetünk jelenségei, de mégsem szabad elfelejtenünk, hogy e létkönnyítésekért közben súlyos árat fizetünk, pont a környezetünkkel és a környezetünk többi szereplőjével való kapcsolataink kapnak mély sebet, mert a természetes és közvetlen viszony válik az absztrakciók, a fogalmi síkok közbeiktatása által virtuálisabbá és személytelenebbé. Az ősharmónia állapotába való visszavágyakozás önmagában nyilván illuzórikus, viszont itt többről van szó. Itt az ember legmélyebb belső indíttatása mutatkozik meg, illetve az a folyamat, amely során ő maga e belső indíttatás tudatára ébred, és igyekszik életét a lehető legvalóságosabbá és a lehető legkonkrétabbá tenni. Vagy inkább engedi, hogy azzá váljon. Ez a követelmény nem megkerülhető, az egyre jobb közelítésről való lemondás pedig nem indokolható semmivel. Hozzon létre valaki nagyszerű műveket, építsen fel csodálatos palotákat, haljon máglyahalált valamilyen igazságért, ha ő maga nincs igazán benne abban, ami keletkezik vagy végbemegy, ha tetteit csak mások rávetései játszatják le vele, akkor a létrend mélyebb összefüggései szerint - látszatra bármennyire is eredményesnek tűnik - valójában eltékozolja az életét. Minden reggel tűzd ki magadnak célul, hogy azokon az eseményeken keresztül, amelyek aznap Veled történnek, azokon a benyomásokon, tapasztalatokon keresztül, amelyek aznap Téged érnek, kerülj közelebb annak a személyes valóságnak a kibontakozásához, amelyet csírájában már régóta hordozol magadban, de amely a rengeteg gátló körülmény, külső hatás és a belső érettséged nem kielégítő foka miatt oly nehezen tud felszínre törni. Minden reggel engedd el azokat a kényszeres cselekvéseket, amelyeket csak azért végzel, hogy eltereld figyelmedet magadról, valódi feladataidról és arról a szomorú tényről, hogy általában inkább engedelmeskedsz készen kapott, biztonságot adó leszűkítéseknek, mint azoknak a legvalódibb, legemberközelibb, tágasságra nyíló, mindent átölelni vágyó szándékoknak, amelyek személyes valóságod legmélyéről fakadnak.