Nem a haláltól kell félni

Nem a haláltól kell félni, hanem attól, hogy az életünk nélkülünk múlik el. Attól, hogy megakadunk a fogalmi korlátoknál, megállunk a különböző mások vagy - félelemből - saját magunk által állított tilalom fák előtt, az útjelzőket nem inspiratív, hanem konspiratív módon értelmezzük, nem hagyjuk el egy szűk, steril, szinte virtuális térrész határait, még a velünk megtörténő helyzetek magjától is igyekszünk távol maradni, a történések sűrűjét - amennyire csak lehet - próbáljuk elkerülni, nem vállalunk semmilyen kockázatot, nem éljük át a nekünk kiszabott idő teljességét, és mindezek miatt úgy telik el az életünk, hogy nem is igazán kerülünk kapcsolatba vele.