"Még sok mondanivalóm lenne, de nem vagytok hozzá elég erősek. Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra." (Jn 16,12-13)
Azt gondolom, hogy Jézus nem egy n+1-dik vallást akart létrehozni a már meglévő n darab mellé. Minden bizonnyal tisztában volt azzal, hogy tanításából végül vallás lesz, de akkor sem hiszem, hogy végső célja a vallásalapítás lett volna. Nem lehet nem észrevenni azt az őrületes kontrasztot, amely az evangélium vitalitása és a vallások merevsége között húzódik. Jézus nem akart távlatokat lezárni, becsomagolni embereket egy speciális dobozba, beskatulyázni őket valamilyen szellemi vagy lelkiségi rendszerbe, korunk keresztény vallásainak sokfélesége, a strukturális válságok és az egyesítő törekvések kudarcai például kiválóan mutatják, hogy az emberrel ezt tulajdonképpen nem is lehet megtenni. Pont ellenkezőleg, tágas tereket, határtalan távlatokat akart nyitni, el akarta indítani az embert azon a zarándokúton, amely egyedül képes megnyitni szívét a személyességében végtelen lét tanulására és mind teljesebb befogadására.
Sokan azt feltételezik, hogy a rendszer, a hierarchia, a tanító hivatal feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az evangélium üzenete fennmaradjon, és eljusson másokhoz. Nincs semmi rossz ebben a megközelítésben, annyiban legalábbis megfelel a valóságnak, hogy gondolkodásunk adott szintjén tényleg szükségünk van az ideologikus gátak és az intézmény nyújtotta biztonságra, de nem szabad elfelejtenünk, hogy teremtettségünk nem gondolkodásunk egy adott szintjére szól, hanem arra, hogy továbblépjünk, és olyan helyekre jussunk el, ahol eddig még senki se járt, hisz pont a felfedezés, az új megtapasztalásának öröme minden emberi élet legfőbb tartalma. El fog jönni az az idő, amikor közelítéseinket mélyen és alapjaiban kell mérlegre tenni, és ha eddigi növekedésünknek feltétele is volt a fészekmelegség biztonsága, el fog jönni az az idő, amikor ki kell repülnünk onnan. Ha nem tesszük meg, a vihar fog kisodorni minket.
A hogyanok, a mikéntek nehezek, rengeteg kérdést vetnek fel, és főleg rengeteg emberi érést, elmélyülést, szembesülést és összetörést kívánnak tőlünk. Jézus tudta, hogy tanítását, élete üzenetét évezredeken keresztül egy teljesen hamis arányrendszerre épülő hatalmi szervezet fogja kisajátítani, és mégsem félt meghalni érte. Azok az emberek, akik annak a hatalmi szervezetnek a "védelme" alatt élték életük jó részét, igen sok terhet vettek magukra, és a terhek alól való felszabadulás sok emberöltőt vehet igénybe. Nem hiszem, hogy gyors változásokat kéne várnunk, de azt igen, hogy felelősségünk saját hamisságaink tisztázása, és felelősségünk az, hogy legalább ne fokozzuk az eltévelyedést mindazzal, amit teszünk. A XXI. század elején egyre világosabb, hogy jókora válságok közelednek. Gazdasági, társadalmi, ökológiai, de főleg nagy, az egész emberiséget átfogó tudati válságok felépülése zajlik a szemünk előtt. Ezek a válságok nem maguktól lettek, mi hoztuk létre azokat lezáró, lehatároló, az utat, a teljességet elutasító szemléletünkkel. Emberségünk, halandóságunk, kiszolgáltatottságunk elől való meneküléseink teljesen "normális" következményeiként álltak elő, hisz oly hosszú időn át gyakoroltuk a félelmet és ez elzárkózást az együttérzéssel a mások felé való - kockázatot is bőven tartalmazó - megnyílással szemben. Ha nem figyelünk oda, ezek a válságok mélyülni fognak, és addig fognak mélyülni, amíg meg nem értjük és fel nem tárjuk gyökereiket magunkban. Ne féljünk tehát, és ne sajnáljuk az időt és a fáradtságot személyiségünk, lényünk kibontakoztatására. Ne meneküljünk el e feladat elől korlátozott igazságtartalmak kényelmes szigeteire, vessük könnybe lábadó tekintetünket a föld egészére, mindenkire, aki rajta él, engedjük meg, hogy a szánalom és a részvét felébredjen a szívünkben, és engedjük, hogy megérintettségeink dolgozzanak bennünk, végül pedig változásokra, átalakulásokra, tettekre indítsanak minket. Kövessük azokat a nagyon sokakat, akik valamilyen formában ugyanezt tették előttünk járva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése