Egy síkon mozogni könnyű, ám hasztalan mutatvány,
És egyszer majd valami úgyis robbanni fog,
Hisz az élet nem hagyja, hogy kilapítsák erőszakkal,
Nem hagyja, hogy képet fessenek róla,
És a végén az egészet leöntsék lakkal
Nem szeret az, aki még nem tud mit kezdeni mással,
Nőni, tágulni kell minden létező irányba,
Tereket bejárni, s aztán sírva a terek közé zuhanni...
Van benne rengeteg kín, rengetg fájdalom, igen,
De öröm és megvalósulás is
Pontosan ugyanannyi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése