A válságok, még az igen mély válságok is elkerülhetetlenek, az út
részei, végig kell menni rajtuk. Aki úgy érzi, hogy a válságok őt
elkerülik, az valamiről megfelejtkezett, és könnyen lehet, hogy egy nap a
sok addig elkerült válság egyszerre tör majd rá.
A válságok rosszak, fájdalmasak, és nem tudja az ember, hogy mi jön utána. Ha nem így lenne, nem is lenne válság.
A
válságban látszólag nem lehet mást tenni, mint várni a kibontakozást,
mégis aki a válságban csak vár, az a legnagyobb mulasztást követi el.
Egyedül a tehetetlenség elfogadása és a megoldás akarása közti
feszültség teljes átélése, az abban való szakadatlan horzsolódás, izzás
tisztítja ki a salakot és hozza el azt a változást, amelyikért a válság
lett.
A válság során, ha törekvéseink iránya elsősorban nem a
menekülés, hanem egy talpig nehéz személyes megérintettség hordozása,
mély és soha nem hitt átalakulások mennek végbe bennünk.
A válságba mindenképpen belehalunk, de utána új életre születünk
Talán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése