A szabadság nehéz. Azért nehéz, mert magában nem is létezik. (Nem tudom, észrevette-e már valaki, hogy a szabadsághősök mekkora zsarnokok is egyben...) Persze, ebben nincs semmi meglepő, mert aki emberek között él, arra hat a másik, és akire hat a másik, az nem szabad. De ez nem baj, mert az embernek nem is kell szabadnak lennie. Az embernek törekednie kell arra, hogy szabad legyen, de ne higgye, hogy már elért oda, ahová tart, sőt azt se biztos, hogy valaha is el fog. És ez a törekvés nem azt jelenti, hogy függetlenítse magát a másiktól, hanem azt, hogy lássa meg benne is saját magát. Mert minden emberi kapcsolat tükröt tart, és aki nem akar belenézni a tükrökbe, az soha sem fogja megérteni, hogy ki is ő tulajdonképpen. Mert a szabadság nem akkor kezdődik, amikor elfordulok a felkavaró képektől, hiszen megtehetem, hanem akkor, amikor szembenézek velük, pedig megtehetném az ellenkezőjét is. A szabadság bizonyos külső körülményeit megteremteni egész más és sokkal könnyebb, mint szabaddá válni, pedig a második lenne a fontosabb. Viszont arra egy élet is kevés. Vagy - legjobb esetben - éppen, hogy elég rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése