Nincs közösségibb tett

Nincsen közösségibb tett, mint a belső hang, a legmélyebb, legszemélyesebb valónkból feltörő indíttatás követése, melyet a közösség soha sem díjaz, mindig pejoratív értelmű individualitásnak bélyegez, viszont gyümölcseit mindig befogadja, beépíti magába mégis, mert továbbmozdulása nem is képzelhető el máshogyan, mint azoknak az impulzusoknak a hatására, amelyeket az egyéntől kap. (Jól látszik ez a történelmet meghatározó valamennyi egyéni közreműködéseken, legyenek azok egész világon elhíresülők, vagy csak igen szűk nyilvánosság elé kerülők.) Fejlesszük tehát belső érzékenységünket minden különösebb bűntudat nélkül, és biztosítsunk mások számára is olyan közeget, amelyben belső hallásuk tisztulhat, élesedhet, önállóságuk, egyéni felelősségérzetük növekedhet, és egyre felnőttebb, szabadabb emberekké válhatnak...