Nem vagyok vallásos, mert nem hiszek egyetlen szavakkal kimondható, dogmákkal meghatározható, rituálékkal ábrázolható Isten létezésében sem. Ahogy egy ujj mutathat egy csillagra, úgy egy vallás is - ezer más dologhoz hasonlóan - mutathat a mindenség egy pontjára, és így közvetve magára a mindenségre is, de mihelyt túl nagy szerepet tulajdonít magának ebben a mutatásban, kifordul a természetes rendből, mert magára tereli, vagyis pont onnan vonja el a figyelmet, ahová irányítania kéne. Ha ezzel az aránytalansággal terhelődik, többé nem a személyes minden nagyszerű teljességéről fog szólni, hanem az ember szűkkeblűségéről csupán. Számomra az a hiteles vallásos ember, aki vallásosságát nem értékeli túl, tulajdonképpen esetlegességnek, lényegtelen körülménynek tekinti, tisztában van azzal, hogy számtalan út vezet fel ugyanarra a hegyre, és tudja, hogy a kibontakozás folyamatában minden utat be kell járni, sőt még azt is, hogy az utak nem formalizálható személyes összetevője is nagyon fontos. Ezért aztán nagy tisztelettel tekint mindenki szabadságára, és örömét leli mások kezdeményezéseiben függetlenül attól, hogy azok mennyire csengenek össze a sajátjaival.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése