A beteljesülés szolgálata

Azokat az alapellentmondásokat, amelyek civilizációnk fejlődését a kezdetektől fogva áthatják, sőt döntő mértékben meghatározzák, azért nem tudjuk igazán megérteni, mert ugyanazok az ellentmondások mindannyiunk személyes életében is jelen vannak, és ott sem merünk szembenézni velük. Márpedig ha ez így marad, tovább fog tartani, sőt egyre gyorsuló ütemben növekedni fog az az egyensúlyvesztés, arányos fejlődés helyett az a mutáns burjánzás, melynek jelei már nagyon régóta világosan kirajzolódnak, és amely akár egy globális összeomlásig is elvezethet. Számomra csekély vigasz, hogy a borulás is egy kiegyensúlyozódás, mert úgy gondolom, hogy nem dolgunk tétlenül nézni mindannak a pusztulását, amelynek a megmentésén is fáradozhatnánk. Ha feltárjuk magunkban mindazokat a hamisságokat, amelyekkel környezetünket születésünk óta szennyeztük, ha törekszünk a tisztább, igazabb, valódibb életre, akkor nem a szétesés, hanem az összetartás tendenciáit fogjuk erősíteni, vagyis felelősen, emberhez méltóan fogunk viselkedni. Ennek hogyan-ja számtalan kérdést vet fel, ám a kérdésektől nem kell megijedni, mint ahogy nem szabad semmittevésünk, tétlenségünk betakarására sem felhasználni azokat. Menni kell az úton magunk mellett tudva és szolgálva azt a személyes valóságot, melynek legtermészetesebb megjelenési formája nem más, mint a szeretet, a kibontakozás, a tisztulás, az érés, az emberré válás, a beteljesülés örök időkön át tartó, mindenen átívelő folyamata.