2015. augusztus 17., hétfő

A globalizáció árnyoldala (úgy értem, az egyik...)

Voltam Szlovéniában, gyönyörű ország! Voltam Ausztriában, és az is gyönyörű! Aztán hazajöttem Magyarországra, hát, az meg a legszebb mind közül! Szóval szép hely ez az Európa, és viszonylag béke van benne, bár az utóbbi már nem annyira egyértelmű, hiszen - ha jól tudom - Ukrajna (egyik szomszédunk) is Európa részét képezi...

Aztán jönnek ezek a menekültek, meg a kék plakátok, meg a kék ellen plakátok, az utóbbiak közül egyet-kettőt talán még a menekültek is el tudnának olvasni, hiszen néhány közülük angol nyelven íródott. Igaz, nem nekik, csak róluk...

Kell nekünk ezzel az egész menekült kérdéssel foglalkozni? Egy kicsit biztos, de nagyon nem! Mert van nekünk elég bajunk nélkülük is... (Én is csak néhány órát szentelek rájuk.)

Nem hiszem, hogy lesz Európában sok olyan politikus, aki komolyan kockára tenné a népszerűségét néhány ezer (tízezer, százezer,...) szakadt arab, meg hasonló sivatagi, szaharai vagy őserdei senkiházi kedvéért. Vagyis a nép akarata fog érvényesülni, mint minden jól működő demokráciában. Ha Európába jössz, dögölj meg, de legalábbis pucolj haza még ma! Ettől aztán nagyon fognak minket szeretni a világ számtalan országában, viszont az nem érdekes...

Nem érdekes? Nem érdekes, hogy most keletkeznek a sebek, most épül a harag, és most csúszik ki a talaj a világ nagyobbik felének lába alól (mert a kisebbik fele alól már régen kicsúszott), és nem érdekes az, hogy ennek milyen következményei lehetnek? Én kezdem egy kicsit szégyellni magam. Jó, nem nagyon, csak egy egész kicsit.

Késhegyre menő vitákat lehetne folytatni arról, hogy azoknak a problémáknak a generálásában, amelyek például most ezt a menekülthullámot elindították, mekkora szerepe, illetve felelőssége van a fejlett országok lakosságának. A lakosságnak? Hogy-hogy? A lakosság nem csinál semmit. Tényleg nem, kivéve egy dolgot: vélekedik, néhány talpnyaló pedig abból él. A többi talpnyaló vélekedéséből, vagyis abból, hogy elismétli hangosan azt, amit mi halkan mondunk (vagy csak gondolunk). Ahogy az Excelben létezik körkörös hivatkozás, úgy a társadalomban is van körkörös talpnyalás. Mind a kettő lehetetlenné teszi a számolást. Én sem tudom, hogy mi lesz ennek a vége...

Most minden esetre lefekszem. Lehet, hogy holnap vagy holnapután történni fog velem egy nagyon fontos dolog, de az is lehet, hogy péntekig nem fog történni semmi különös. Sőt az is lehet, hogy még akkor se. Majd meglátjuk...

Ajánlott olvasmány:

http://index.hu/belfold/2015/08/17/menekult_tabor_bentrol/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése