Az az érzésem, hogy a tanulságok tanulságát senki nem mondja ki most se, sőt mindenki bámulatos mértékben bedől az össznépi hülyítéseknek. Ez a menekült áradat nagyon simán elkerülhető lett volna, ugyanúgy, mint ahogy egy csomó minden egyéb kezelhetetlenné váló helyzet, háború, népírtás, világrombolás is. Egyszerűen nem kellett volna beavatkozni más népek életébe. Nem kell odamenni Afrikába, Iránba, Irakba, meg a jó ég tudja még, hogy hova, nem kell demokráciát szítani, hogy legyen táguló tér, meg kőolaj a kapitalizmus nevű pilóta játékhoz, meg próbapálya a bombáink tesztelésére. Mint ahogy nem kellett volna elkezdeni a gyarmatosítást, mint ahogy már akkor a velünk egyenrangú embert kellett volna meglátni az indiánban, a bantuban, a pápuában, és nem egy primitív ősembert, akiről lassan-lassan kiderül, hogy régóta előttünk jár tízzel... Nem ezt csináltuk, tele voltunk egoval a saját kis civilizáltságunk folytán, és így lettünk a világ alja. Amíg ezt nem mondja ki senki, amíg ez nem válik tudatossá az emberek nagyobb részénél, és amíg ebből nem szűrünk le logikus következtetéseket arra vonatkozóan, hogy mit is kéne másként csinálni, addig minden csak a színes ködök fújása, és hasonló tragédiákban, hasonló szétcsúszásokban, meg hasonló vagy még súlyosabb destabilizálódásokban fog végződni további ezer dolog. Aztán majd azok közé is lehet eregetni a színes füstöt... Ez a megvezetés, ez a becsapás legfelsőbb foka, és mindenki nyakig benne van, vagy inkább a feje búbjáig.
---------------------------------------
Elhangzik gyakran, hogy utólag már könnyű okosnak lenni, bezzeg a maga idejében... A maga idejében sem lett volna nehéz, ha nem lettünk volna állatok, és most se lenne nehéz, ha nem lennénk még mindig azok. A gyarmatosítás nem az okok oka, mint ahogy az erőszakos demokratizálás sem az. Ezek csak következmények, az ember megborultságának a következményei. MINDENKI általános megborultságának a következményei. Máshogy kell az egészet megközelíteni, mert abból tényleg nem jön ki semmi, hogy nahát, hogy elrontották sokan! Lehet például úgy, hogy egy olyan civilizáció gyermekei vagyunk, amelynek a szárba szökkenéséhez embermilliók vére tapad, és ezt a rettenetes tényt csak azért bírjuk egyáltalán elviselni, mert annak eltakarására pont a mi kis civilizációnk elképesztő mennyiségű elterelő mechanizmust vezetett be. Igen, így van, önvédelmi reflexek milliói működnek, és egész elképesztő szemfényvesztéseket produkálnak, hogy az igazságból egy szó se derüljön ki. Mellébeszélések okádásával van tele a világ, miközben a valós problémát, jó, ha néhányan merik szóba hozni. Amíg egy ártatlan gyermekszáj véletlenül el nem kiáltja magát, hogy jé, a király meztelen... Nyilván kell segíteni a menekülteket, nyilván van egy csomó prompt akció, amelyet nem lehet kihagyni, de a lényeg nem ez, hanem az, hogy végre kicsit kilássunk a ködből, a saját ködünkből, amelynek a mélységeit most még elképzelni sem tudjuk. A lényeg az, hogy tudjak odaállni egy éhező etióp, vagy akár egy IS hadúr elé úgy, hogy ő nem a homo europian nevű mutáns szörnyet, hanem a vele teljesen egyenrangú, ugyanolyan nyomorult és ugyanolyan esendő embert, a társát lássa bennem, illetve úgy, hogy ő bennem magára ismerjen. Na, nekem ez a végállomás! Majd, ha ez megvan, akkor lehet menni pihenni. Egyébként biztos vagyok abban, hogy édesapámban pontosan ugyanezek a törekvések munkálkodtak hosszú-hosszú éveken át, legfeljebb nem kristályosodtak ki ilyen mértékig, viszont az meg nem is annyira fontos... Majd én folytatom, amit ő elkezdett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése