Még egyszer a menkültekről

http://index.hu/kulfold/2015/08/18/menekultek_migracio_kerites_2015_pakisztan_vece_tisztalkodas/

Sajnos, ebben a témában könnyen lehet nagyot mondani. Például azt, hogy a pakisztáni fiatalember, akiről a fenti link szól, tízszer előrébb van az emberré válás útján, mint az a jómódban élő német (vagy magyar) átlagpolgár, aki idegesen számolgatja, hogy ez a népvándorlás milyen terheket fog jelenteni országa gazdaságára, illetve a gazdaságra gyakorolt hatás következtében az ő ilyen-olyan bevételeinek alakulására nézve. Egyébként ez valahol nyilván igaz, viszont én mégis inkább azt mondanám, hogy mindenki bizonyos esélyekkel, adottságokkal, érzékelésekkel indul, és azokhoz az esélyekhez, adottságokhoz, érzékelésekhez mérve lehet csak ítélni felette. Van, aki jó sok pénzt kapott az életéhez, van aki pedig elegendő bátorságot ahhoz, hogy átgyalogoljon a félvilágon úgy, hogy közben jóformán semmit se költsön. A második ebben gazdag, az első abban. Csábító felmagasztalni a menekültet, és lehúzni a helybelit, de valójában semmi alapunk sincs arra, hogy így vélekedjünk. És ez nem szociális érzéketlenség, hanem egy olyan hangolódás, amely az embert inkább belső, mint külső figyelemre ösztönzi. Próbáltam visszafogottan írni az első levélben, nem tudom, hogy sikerült-e. A világban rengeteg probléma van, de egy dologban egyre biztosabb vagyok, abban, hogy csípőből nem lehet tüzelni, vagyis egyetlen olyan közelítés sem lesz gyümölcsöző, amelyik valamilyen tetszetősen pozicionált, de sarkalatos elv zászlaját lobogtatja. A harcosoknak nincs hazájuk, és azt hiszem, hogy ezzel az alap tehetetlenséggel szembesülni az élet egyik legkeményebb diója. Kemény dió, de nagyon szükséges, mert emiatt indul el az ember saját határain is túlra, és választja a hősi halál helyett az árnyalt életben maradást. Amiről egyébkén ki fog derülni, hogy - minden látszólagos kudarca ellenére - sokkal értékesebb, mert sokkal többet emel mindenkin, hiszen nem egy személytelen igazság csattan el benne, hanem egy személyes összetettség bontakozik ki...