Újabb impulzus (levélrészlet)

Nyilván hiányzik az eredeti levél, amelyre ez válasz, de nem tehetek róla, a lényege azért így is kiviláglik. Nem akarom átírni, részben azért, mert nincs rá időm, részben pedig azért, mert veszítene a lendültéből...

A kelet-nyugat (Európa-USA kontra Oroszország) és az észak-dél (fejlett országok kontra  fejlődő országok) erőjátékok évszázadok óta tartanak (miközben az arányok folyton változnak), és mint minden konfliktusban, ezekben sincs egyszemélyes felelős, viszont az erősebbnek kéne több belátással rendelkeznie mégis. Az orosz maci és az iszlám állam se maguktól lettek, azok létrejöttében a "fejlett" nyugat kapzsiságának óriási része van, és ezt végre meg kéne értenie mindenkinek. Mint ahogy meg kéne érteni azt is, hogy a fejlett országok vívmányai nem igazolhatják azt a mérhetetlen pusztítást, amelynek árán ezek a vívmányok lettek. Ugyanis a vívmányok lehettek volna pusztítások nélkül is. Azok az ellentmondások, amelyek idemennek vissza a modern élet szinte minden jelenségében megfigyelhetők. Olyan MRI készülékeink vannak, amelyek hajszálpontos diagnózist készítenek a legkisebb sejtünkről is, de az orvosi ellátásban mégis alapvető lyukak vannak. A könyökömet úgy összerakta az orvos, hogy a bal karom most már jobb, mint a másik, amelyik nem tört el, de édesapám nem kapja meg azt a nagyon egyszerű ellátást sem, ami egyértelműen járna neki, ha másnak például jár a CT. Olyan telekommunikációs eszközeink vannak, hogy elájulsz tőle, de lassan nincs időnk arra, hogy leüljünk egy asztal mellé beszélgetni. Mindent leírhatunk a világhálón, de talán még soha sem éreztük magunkat ennyire idegennek a Földön. És még sorolhatnám...

A menekült kérdésben egy csomó minden kiforratlan, mért ne lenne az, de egy dolgot, szerintem, nem lehet megkerülni. Hogy ez megint egy olyan impulzus kívülről, mondjuk az ötszázadik az elmúlt fél évezred során, amelyen lassan el kéne gondolkodni kicsit. Mert az európai gyökerű civilizáció egy dolgot nem tehet meg büntetlenül, azt, hogy az összes többit levegőnek nézi. Eddig ugyanis ezt csinálta. Ez nem más, mint egy olyan őrült fantazma, amely eszkalálódó válságokba, rosszabb esetben világégésbe fog torkolni, jobb esetben pedig oda, hogy az arabok vagy a kínaik vagy nem tudom kik simán átgyalogolnak rajtunk. Ennek a gyaloglásnak az ötletét éppen most ültetjük el bennük, amikor úgy bánunk a menekültjeikkel, mintha félig vagy egészen állatok lennének. Európa vagy kinéz magából, és végre észreveszi, hogy nincs egyedül a Földön, vagy annyi neki, de akkor az a mi bűnünk is lesz. Ugyanis ez nem a nagy politika, hanem mi magunk érzékenységének a kérdése. A politika csak egy tükör, mi magunk tükröződünk benne, és az eltévelyedései is a mi eltévelyedéseinkből táplálkoznak. Azokból a hazugságokból, amelyekben mi élünk, azokból a rossz reflexekből, amelyek belénk rögzültek, azokból az agymosásokból, amellyel a mi kis civilizációnk a kiválóságát és a felsőbbrendűségét próbálta velünk elhitetni, és igen nagy százalékban sikerrel is járt (e tekintetben minden pont úgy történt, illetve történik, ahogy az "kicsiben" a náci Németországban is lezajlott), azokból a programokból, amelyek mindannyiunkban futnak azért, hogy ne keressük a valóságot, hanem a közeg illúzióiban, látszatokban, virtualitásokban éljük le az életünket.