Ha valakinek ez a cím nem tetszik, akkor lehet nyugodtan Pokoljárás is. Hiszen a kettő majdnem ugyanaz, illetve úgy vélem, hogy nem is létezhet az egyik a másik nélkül. Egyébként meg nem az számít, hogy az ember éppen hol van, hanem az, hogy onnan, ahol van, akar-e tovább menni.
2015. október 17., szombat
A találkozásért
Ez a nap azért van, hogy megtörténjék minden, ami a találkozáshoz szükséges. Az önmagunkkal, a másik emberrel és a létezés egészével való találkozáshoz. Ez a három találkozás ugyanannak az egy találkozásnak a három arca. Akarjunk mindent, ami ezekhez a találkozásokhoz szükséges! Mindent, ami napsugarasan és kicsattanóan vidám, mindent, ami keservesen és megszégyenítően fájdalmas, mindent, ami fennkölten, ünnepélyesen emelkedett, és mindent, ami játékosan és gyermekien egyszerű. Ne maradjon le semmi a történések palettájáról... Nincs rosszabb annál, mint amikor valami, aminek meg kéne történnie, a mi ellenállásunk, a mi félelmünk, a mi menekülésünk, a mi egy síkon való mozgásunk miatt nem történik meg mégsem. Sokkal többek vagyunk annál, mint akinek hisszük magunkat, de ha ezt nem merjük belátni és kimondani, mert kényelmetlen számunkra az a feszültség, amely a már megmutatkozott kevés és a még csírájában rejlő sok közt áll fenn, ha nem merünk állandóan égni saját megvalósulatlanságunk kemencéjében, akkor az a sokkal több soha nem fog kifejlődni, adottságaink, lehetőségeink ki nem hajtott magját, életcéljaink sokaságát pedig az enyészet fogja örökre eltemetni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése