Redundáns bizonyosság

Az ember gyenge, ám erősnek akar tűnni, és ebből az lesz, hogy megfutamodik az összetett, sok szempontú gondolkodások elől, viszont valamelyik egy szempontú mellé teljes mellszélességgel odaáll. És pont itt kezdődnek a bajok. Ugyanis ez a fajta viselkedése semmi mást nem igazol, mint a félelmét. A félelmét, hogy egy szempontú gondolkodás nélkül nem lesz úrrá a káoszon, nem tud eligazodni a létrejövő helyzetek szövevényében, és nem lesz semmije, ami alapján döntéseket tudna hozni. Pedig lesz. Lesz intuíciója, lesz spontán helyzetértékelése, és lesznek pici, hajszálfinom jelek, utalások körülötte, amelyeket észre tud majd venni, és amelyek el fogják dönteni benne a mérleg nyelvének mozdulását a 49,9% és az 50,1% között az utóbbi javára. Azok a döntések, amelyek így születnek, valóban döntések, a valósággal való élő és helyénvaló kapcsolatteremtés eredményei olyan útelágazásoknál, amelyeknél talán mind a két irányba el lehetne menni, viszont mégis csak az egyik folytatódhat, és annak a kiválasztása szinte a véletlenen múlik. Ezek a döntési pontok fényesen ragyognak, életünk legszebb, legvalódibb útválasztásai ilyenek. Az 51-49%-ban már van egy kis hazugság, az 55-45-ben sok van, a 60-40 fröcsög tőle, a többiről pedig nem is érdemes beszélni. Nem kéne annyira biztosnak lennünk a dolgunkban, annyira keveset tudunk, hogy az hihetetlen, és minden olyan érzületünk, amely az ellenkezőjét próbálja ránk szuggerálni, nem egyéb, mint egy színtiszta projekció terméke. A projekciónk nagyítja fel bennünk azt a sorsdöntő 0,1%-ot, csinál belőle 1-et, 5-öt, 10-et, 20-at, akár 50-et, hogy ne derüljön ki látásunk igen homályos volta, és ne derüljön ki, hogy mennyire nem értünk ahhoz a közeghez, illetve mennyire nem uraljuk azt a közeget, amelyben élünk. És a másik emberben is felnagyítódik a maga 0,1%-a, amely akár ellentétes is lehet a miénkkel, és abból is lesz 1, 5, 10, 20, 50 és a végén oda lyukadunk ki, hogy ahelyett, hogy lennénk egymástól 0,2 egység távolságra, 2, 10, 20, 40, 100 egységre kerülünk egymástól. És a 100 egység sok, teljesen kezelhetetlen, illetve gyakran már a 40, a 20, sőt még a 10 is az. És amellett, hogy nagyon nehéz bánni vele, még teljesen felesleges is, hiszen dönteni a 0,1% alapján is lehet. Minden ami a 0,1% felett van már redundáns bizonyosság, vagyis mesterséges, hiszen a természetben nincsenek redundanciák. A természet mindig annyi jelet ad, amennyire szükség van. Annyit igen, de egy picivel se többet. Mert ha többet adna, azzal már elvenne. Elvenne a szabadságunkból, elvenne az emberi méltóságunkból. Azt pedig nem akarja. Mert szeret minket!