Dolgunk van

Dolgunk van, mely nem a mások által felkínált vagy másoktól ellesett gyakorlatok gépies újrajátszása, hanem figyelem és érzékenység lényünk minden ma még bennünk rejlő, ám szárba szökkenni, kibontakozni vágyó személyes indíttatására. Dolgunk az a nyitottság, amelyben ezek a távlatok kitisztulhatnak, értelmet nyerhetnek és cselekvővé válhatnak. A kívülről jövő impulzusok ne konspirációra ösztönözzenek, hanem inspiráljanak minket, ne fejlődésünk köteles fordulóinak kiváltására próbáljuk azokat felhasználni, hanem fogadjuk el és szenvedjük végig azt a feszültséget, mely e külső impulzusok és a mi egyedi, személyes valóságunk között mutatkozik. Egyedül ezeket az ellentmondásokat megharcolva tudunk tisztulni, fényesedni, növekedni, önálló, felnőtt emberekké válni. Létünk nem felületes, önbecsapásokkal terhelt, látszat haladást vár tőlünk sok hátrahagyott, és később majd úgy is beomló üreggel, hanem tudatos döntéseket, valódi, megérlelt és megértett vállalásokat.