...fátylakat tépünk le, amíg bele nem ununk, és valamelyikre rá nem mondjuk, hogy az már nem fátyol, hanem a valóság, és onnantól kezdve állunk előtte, mint a faszent. Na, ezt hívom én megakadásnak, mindannyiunk életében bőséggel találnánk példákat rá. Mert ha ebben az egészben van valami valóságos, akkor az nem más, mint a folyamat, amelynek során szépen lassan leszakad rólunk az összes köd. Mert 1-2-5-10-20-30-max 40 év és ott állunk hót pucéran a mindenség színe előtt. Igaz, azzal most nem kell törődni. "Ne keresd a halált, a halál majd rád talál. Az utat keresd, amely beteljesüléssé avatja a halált."
És ha erre most azt mondod, hogy ez is csak egy fátyol, akkor én arra meg azt mondom, hogy persze. Ami szavakba foglalható, az nem is lehet más, mint fátyol. A zene talán egy picit tovább tud menni, de újabb három lépés után az is megakad. Lehet, hogy a Te formavilágodnak jobbak az esélyei, de biztos, hogy nem sokkal. Viszont nem akarok versenyezni Veled, inkább az utat keresem, a fent említettet. Amit Te nyilván máshogy mondanál vagy mondasz is. De az nem baj, mert a mondás úgyis csak fátyol...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése