Világok üzennek

Minden, amit elengedsz, megmarad, minden, amihez ragaszkodsz, elveszik. Mert nem tud felépülni, ami nem omlik porba, és nem tud újjászületni, ami nem hal el. Világok üzennek, hívnak, kérik az újat, mert a régi nem elég, mert a régibe hamarosan mindenki bele fog pusztulni. Kérik tőlem, kérik Tőled, kérik tőle, kérik mindenkitől. Sokan vannak, nagyon sokan, és nem tudunk segíteni rajtuk, ha nem alakulunk át egészen. Nem elég egy síkban gondolkodni, nem elég egy síkon mozogni, ki kell lépni, ki kell szakadni régi énünkből. Nem nyugodhatunk addig, amíg át nem jutunk azokon a falakon, amelyek elválasztanak minket valódi önmagunktól. Nem nyugodhatunk, mert addig nem a helyünkön vagyunk, és aki nincs a helyén, az nem él igazi életet, és talentumait sem kamatoztatja mások javára. Nem tölthetjük időnket alaptalan illúziók etetésével, férfias, harcos létre hív minket a idők szava, álarcaink letevésére, valódi szembenézésre magunkkal, a ránk osztott útszakaszok bejárására és a ránk osztott fejlődés részek, illetve az azokkal járó fájdalmak elviselésére. Induljunk, menjünk, nincs sok idő, a látóhatáron már tüzek égnek...