Még mindig tart

Még mindig tart az összerendeződés, és még mindig fontos az, ami történik. Sok visszajelzés érkezik, újabb és újabb szálak jönnek felszínre, valóban azt érzem, hogy egy nagy tudati váltás hajnalán vagyunk vagy kéne lennünk. Nem nagyon érdekel az asztrológia, de sok szó esik erről ott is. Ez a sokat emlegetett vízöntő csillagképbe lépés érdekes, és nem azért, mert önmagában van jelentősége, hanem azért, mert annyi minden rímel rá. Ha elfogulatlan pozícióból nézzük, erről a kis technikai civilizációról, amit csináltunk, egyre világosabban látszik, hogy előbb-utóbb be fog darálni mindent. Nem tudjuk, hogy globális felmelegedés lesz-e vagy globális jégkorszak, nem tudjuk, hogy az ivóvíz fog-e elfogyni, felrobbantjuk-e magunkat, jön-e egy végzetes járvány vagy csak egyszerűen belehülyülünk a munkába, meg az egyéb örültségeinkbe, nem tudjuk, hogy a megbomlott egyensúlyú rendszerek milyen mutáns reakciókat fognak produkálni, de azt tudjuk, hogy nem szokványos kihívások várnak ránk, és egész biztos, hogy nem lesznek szokványosak azok a feladatok sem, amelyek majd ránk ruházódnak az elkövetkezendő pár évtized során. Mindezzel az az ember, akik mi most vagyunk, nem lesz képes szembenézni. Ennek a mai embernek, ha életben akar maradni, és másokon is segíteni akar, meg kell változnia. Nem kicsit, hanem nagyon. Nem úgy, hogy kitalál egy új csodát, hanem úgy, hogy a léttel való kapcsolatát újragondolja, vagy még jobb azt mondani: újra felfedezi. Ha ezt nem teszi meg, húzódjon be egy sötét sarokba, és ott várja remegve, hogy mikor önti el a kénköves láva. Vagy menjen el dorbézolni, hiszen úgysem tud segíteni azon, ami majd jön. Egyébként a vicc az, hogy ha így áll hozzá, akkor tényleg nem tud. Én viszont azt gondolom, hogy tud, csak ahhoz tényleg nagy lépcsőket kell lépnie, tényleg fel kell tárnia magát sokkal jobban, mint amennyire eddig megtette, illetve sokkal inkább kell hagynia, engednie, hogy a feltárás folyamatát tőle független erőforrások elvégezzék rajta. Mert elvégzik, ha maga nem kotnyeleskedik bele. Jönnek a helyzetek, jön a véletlen egybeesések meglepően hosszú sora, jönnek a különböző érdekes csillagállások, és tanítják, csiszolják, fényesítik, erősítik és érzékenyítik őt. Feltéve, hogy nem csukja be az ajtót előttük. Mert az ajtót nem fogja rádönteni senki, legalábbis egy ideig még nem. Az ajtóbetörés is benne van a pakliban, viszont azt azért nem kéne megvárni...