Ha valakinek ez a cím nem tetszik, akkor lehet nyugodtan Pokoljárás is. Hiszen a kettő majdnem ugyanaz, illetve úgy vélem, hogy nem is létezhet az egyik a másik nélkül. Egyébként meg nem az számít, hogy az ember éppen hol van, hanem az, hogy onnan, ahol van, akar-e tovább menni.
2015. november 18., szerda
Még mindig a párizsi merényletről
Azokat a merényleteket, amelyek közül most Párizsban is történt néhány, nem kötném nagyon az elkövetők személyéhez, mint ahogy más szörnyűségeket sem szoktam személyekhez vagy embercsoportokhoz kapcsolni. Azt gondolom ugyanis, hogy ezek a társítások nem vezetnek sehova, nem jön ki belőlük semmi a jövőre nézve. Ezeket a merényleteket mi csináljuk mindannyian. Szépen halmozzuk a feszültségeket, amíg valahol el nem szakad a cérna. Érdekes az, hogy hol szakad el? Nem nagyon... Az oviból ismerünk ilyen szituációkat, hát, azok nagyobb léptékekben is pontosan ugyanúgy zajlanak le. Ha ezt megértenénk, más szemmel tudnánk nézni a világra és benne magunkra is.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése