Most élsz

Máté Péter nem sokkal a halála előtt énekelte, hogy "Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár, most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár..." Hallgatom az Anna and the barbies sikerdalát, amelyet egy halálos beteg rajongójuk ihletett, mely így szól: Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni az utolsó órában, mikor már megbántam, ezerszer megbántam, hogy oly sokáig vártam, hogy elmúlt az élet... Hallgatom és közben azon töprengek, hogy erre mért csak a halál árnyékában gondolnak az emberek. Olvasom Richard Rohr-t, az egyik legőszintébb, legtisztább lelkületű katolikust, akivel valaha is találkoztam, ő le meri írni, hogy a legszebb, leginkább Istennek tetsző imádság az, ha az ember teljesen jelen van a saját életében, a saját személyes valóságában, sőt egy egész könyvet írt arról, hogy az milyen jó, meg arról is, hogy mennyire nem magától értetődő mégsem - sajnos. Mert valahogy ráérzett ő is arra, hogy ha az evangéliumot egy szóval kéne elmondani, akkor nem lenne jobb szó rá, mint az, hogy "Élj!" Olyan gyönyörűen összeérnek a szálak, hogy azt egyszerűen nem lehet elmondani...