Nem akarok elszakadni egyetlen csepp valóságtól sem,
Rá akarok fonódni fényre, örömre, szenvedésre,
Hogy megérintsen mindenütt szinte minden,
S aztán szét akarok hasadni velük az utolsó szálig,
Szeretnék sikítani folyton örömtől s fájdalomtól is,
Míg fel nem szakadnak a könnyek végre,
S a megkönnyebbülés tengerében
A sok aggódás, a sok harag,
A sok-sok semmi végül
Szét nem mállik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése