Pár dolog a hagyományokról, egyébként nem újak, már írtam róluk többször. Azt hiszem, hogy a hagyományokkal kapcsolatban mindannyian egy természetes fejlődési folyamaton megyünk át. Életünk első szakaszában borzasztó nagy jelentősége van minden kívülről érkező hatásnak, nem is tudnánk megélni nélkülük. Viszont ahogy haladunk előre a korban, szerzett prekoncepcióink úgy válnak egyre relatívabbá, illetve gátlóvá, ha nem lazítunk hozzájuk való kötődéseinken. Először még szükségünk van azokra a hordozórakétákra, de kiégve, tüzelőjük elhasználása után már csak ballasztot jelentenek. Talán emlékszel arra a versre, amelyik erről szólt jó fél évvel ezelőtt, még reflektáltál is rá. Ha idős korban is csak előre kitűzött irányokba nézünk, egy csomó mindent egyszerűen nem veszünk észre. Márpedig az nagy luxus, sőt a lehetőségeink elherdálása, mert attól a csomó mindentől sokkal teljesebb lenne az életünk, az az életünk, amely nemcsak a miénk, hanem mindenkié, hisz azért kaptuk a Jóistentől, hogy kibontakoztassuk mindenki javára. Nagyon szépen írnak erről sokan, Neked Richard Rohr-t mondanám, az Emelkedő zuhanást, vagy James Hollis Jung kutatót, az Élet második fele című könyvét. Esetleg Jungot magát, ha van elég bátorságod belevágni az ő műveinek olvasásába...
http://mennyorszagjaras.blogspot.com/2014/09/a-hordozoraketakat.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése