Persze, hogy kell nevelni, de a nevelésnek saját megszűnése, feleslegessé válása, abbamaradása felé kell mutatnia. Van szerepe, de csak ideig-óráig, mert közben léteznie kell annak a dinamikának is, amelyet például a hordozórakéták vagy a fészekből kinövő madarak szüleinek képével fejeztem ki, és amely miatt a montessori módszert is említettem. Léteznie kell, mert senki sem ismeri a teljes igazságot, mindnyájunknak szüksége van az igazság azon szeletére, amelyet majd az utánunk jövők fognak kijárni és kiküzdeni. Jézus tanításával semmi baj sincsen, de nem szabad elfelejteni, hogy az a tanítás az ember kezébe került, és amit az ember hozzátett, az már aránytalan, egyensúlytalan, túlzás, ha úgy tetszik. Mert, amikor az ember azt mondja, hogy ő tudja, hogy mi az igazság, akkor egyszerűen megáll azon az úton, amelyen az igazság felé kéne haladnia. Itt van minden vallás aránytévesztése, és minden ideológiáé is, legyen szó akár a kommunizmusról, akár a liberalizmusról. Ezért kell nagyobb szabadságot adni mindenkinek, hogy a maga útján haladjon, és ezért elviselhetetlen teher az, amikor ezt valaki nem kapja meg. Mert senki sem arra született, hogy megmondják neki, hogy mi csináljon, hanem arra, hogy egy kicsi területen azt keresse meg, ami az ő dolga, és abban egy idő után csak ő lesz kompetens, még akkor is, ha közben rengeteg hibát fog elkövetni. Ha valamit várok az Egyháztól, akkor az ennek a felismerése és kimondása. Mert, ha ideáig eljutnánk, akkor tényleg gátak szakadnának át, mint ahogy gátak szakadnak át azokban az emberekben, akik a maguk személyes valóságukban megélnek valami hasonlót. El kell engedni a híveket, és bízni kell abban, hogy majd jó felé fognak menni. Valószínűleg nem véletlenül kerültem el Taizébe jó 25 évvel ezelőtt. Abban a közösségben sok minden erre utalt, ők valóban csak egy impulzust akartak adni, ott vezérelv volt a továbbmenés, a mozgalommá válás elkerülése. Nyilván ott sem volt minden tökéletes, de ez a része működött. Ennek kell működnie az Egyházban is, ezt üzenem Neked, ezt üzeni Neked az életem, a barátságom, a kapcsolatunk. Lehet, hogy ezt nagyon nehéz belülről észrevenni, de kívülről látszik. Én valahogy kívülre kerültem, aminek van rengeteg fájdalmas oldala, de ezért a perspektíváért nagy halával tartozom. Nem ismerem az igazságot, Te sem ismered, ő sem ismeri, senki sem ismeri, mindenki keresi. Ha valaki azt mondja, hogy előrébb jár az úton a másiknál, akkor nem állít semmit, csak azt, hogy ő maga önelégülten álldogál, miközben a másik halad. Ez a farizeus és a vámos példabeszéde. Ha az Egyháznak valamivel le kéne számolnia, akkor az az önelégültség és az igazság birtoklásának hamis illúziója. Illetve birtokol belőle valamennyit persze, mint ahogy más is, de mihelyt túlzásba viszi a feltételezését, belenagyít, rázoomol, rögtön elveszít egy csomó egyéb távlatot, és a maradék elvágva a többitől kimerevedik, és meghal. Egyszer talán már leírtam Neked egy rövid beszélgetést, amely egy európai ember és egy indiai mester között zajlott le:
- Melyik Isten legigazabb vallása?
- Amelyik nem akar igazabb lenni a többinél.
Szerintem ez tanulságos…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése