A gondolkodási rendszerek zártságáról még egyszer

A gondolkodási rendszerek zártságával nem lehet mit kezdeni, mert a gondolkodási rendszerekben az ember saját zártsága tükröződik vissza. A személyes fejlődés viszont alternatívát jelent, bár az igaz, hogy e második sokkal nehezebb és sokkal tragikusabb is, mint a gondolkodás magában. Jóformán egyetlen fix pont sincs benne, semmi sem tervezhető, semmi sem kiszámítható, reggel még nem tudjuk, hogy hol ér minket az este, mert a rókának van odúja, a madárnak pedig van fészke, de az emberfiának nincs hová lehajtania fejét. Ám ha nem kapaszkodunk abba a szinte nevetségesen alaptalan illúzióba, hogy valamik vagyunk, ha szembe merünk nézni saját semmisségünkkel, és vállaljuk az utat, az állandó elszaladást, a biztosnak tűnő pihenőpontok, a gondolati rendszerek, a formák, illetve minden leszűkítés hamis biztonságának állandó elhagyását, akkor a világ, az ember, a szeretet kibontakozásában tevőleges szerephez jutunk, és azok nyomában fogunk járni akik által az igazán fontos események megtörténtek.