A gondolkodási rendszerek zártsága

Hogy a kereszténység égisze alatt emberek milyen szörnyűségek elkövetésére képesek, azt elég jól láttuk.
Hogy a fasizmus égisze alatt emberek milyen szörnyűségek elkövetésére képesek, azt elég jól láttuk.
Hogy a kommunizmus égisze alatt emberek milyen szörnyűségek elkövetésére képesek, azt elég jól láttuk.
Hogy a liberalizmus égisze alatt emberek milyen szörnyűségek elkövetésére képesek, azt páran már most is elég jól látják, viszont nem sokára sokkal többen fogják elég jól látni.

A gondolkodási rendszerek zártsága kiküszöbölhetetlen és végzetes fogyatékosság teljesen függetlenül attól, hogy melyik gondolkodási rendszerről beszélünk és teljesen függetlenül attól, hogy azt milyen külső jegyek jellemzik. Az oly nagyon szükséges, sőt életbevágóan fontos továbblépés egyetlen ilyen rendszer keretei között sem képzelhető el. Az út nem egyik vagy másik gondolkodási rendszeren, hanem az ember belső valóságán át vezet. Azon a belső valóságon, amely sokkal több minden eszménél és minden igazmondásnál, sőt sokkal több, mindennél, ami kimondható vagy bármilyen más módon formába önthető. Azon a belső valóságon, amelyet minden fájdalom érlel, minden erőfeszítés tisztít, és minden öröm ékesít. Azon a belső valóságon, amely nem szedhető szét részeire, mert egyszerre személyes és közös, sőt személyességét pont közös volta táplálja, azon a belső valóságon, amelyet nem lehet tér és idő keretek közé leképezni, mert egyszerre mulandó és örökkévaló, illetve pont az elmúlása eredményezi azt, hogy örökre megmarad. Azon a belső valóságon, amely maga a folyamat, az alakulás, a kibontakozás, az út, amelynek egyetlen pontja sem kitüntetett jelentőségű, az út, amelynek nincs egyetlen olyan pontja sem, ahol büntetlenül lehetne néhány percnél több időt eltölteni.