Szóval, nem tudom... Sajnos több forrásból is hallottam olyan pletykát, hogy egyszerűen meg vagyunk vezetve. Hogy a másodpilótának esze ágában se volt öngyilkosnak lennie, csak egy olyan technikai hiba lépett fel, amelyet valakinek nagyon kínos lett volna elismerni, és ezért kitaláltak hozzá egy kis mesét, amely a legkevésbé sem fáj az Airbusnak, és még a Lufthansanak se nagyon. Az biztos, hogy a fekete dobozokat a legteljesebb titoktartás követelménye mellett vizsgálják, ha ott egy megfelelően befolyásos ember valamit nem akar elmondani, akkor az igen nagy valószínűséggel nem fog kiderülni. Más információ pedig gyakorlatilag nincs. Eltépett orvosi papírok? Na, jó! Depresszióra való hajlam? Hát, lehet! Illetve elő lehet szedni, főleg ha szükség van rá.
Hogy ezúttal mi történt, azt valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, de nem is önmagában ez bosszant, hanem az, hogy a mostani nem az első ilyen eset, és azt hiszem, hogy nem is az utolsó. Eléggé zavar, hogy nagyon gyakran történik egész biztosan más, mint ami azon a dolgon kívülről látszik, illetve más, mint amit megtudunk róla. Hogy ebben a rettenetesen demokratikus és sajtó szabad világban lényegében fogalmunk sincs arról, ami a színfalak mögött játszódik le, és valószínű, hogy egyre kevésbé lesz. Én nem tudom, hogy vannak-e összeesküvés elméletek, nem nagyon hiszek bennük, de abban se igazán, amit mutatnak nekem. Mert ez egy egyre virtuálisabb, a valóságtól, a természetes közegektől egyre jobban eltávolodó világ, amelynek hova tovább semmi alapvetővel sem lesz kapcsolata, és hogy mindez milyen következményekhez fog vezetni, azt elég könnyű elképzelni. Feltéve, persze, hogy az ember nem vesz készpénznek mindent, amit a médiában hall. Mert ha valaki számára a média a vonatkoztatási pont, akkor ő is a káprázat részévé válik. És aki a káprázat részévé válik, az nem fog elképzelni semmit. Helyette majd mások képzelik el őt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése