Nagypéntek után

Van egy barátom, aki képtelen megérteni a nagypéntekihez hasonló írásaimat. Mindig azt gondolja, hogy nekem egyszerűen csak valami politika fóbiám van, és állandóan igyekszik engem onnan kirángatni, hiszen a politika nagyon fontos fóruma az életnek, és bizony bele kell mennem ebbe a közegbe, ha valamit mondani akarok. Most is írt, még a harmóniát is részletezte, mondván, hogy az nem egyenlő a fennkölt szépséggel, mint ahogy azt sokan hiszik, hanem harc, és egymást feszítő erők kőkemény csatája hozza létre. Aztán még azt is hozzátette, hogy a politika gyűlölete nálam bizonyára csak egy poszt-kádári csökevény, amelyet ideje lennem végre kinőnöm. Következzék levelezésünk azon része, mely részleteiben is megosztható, vagyis az a két email, amelyet én írtam neki a telefonomról, vagyis az írásjeleket az egyszerűség kedvéért elspórolva:

1. mail:

A harmónia szerintem is az amit Te mondasz és - úgy néz ki Veled együtt - vallom azt is h a harmóniát minden emberben feszítő sőt drámai ellentmondások végtelenül összetett folyton változó folyton alakuló hullámzó áramló szövete hordozza Pont az a baj h ezt az összetettségét és azt az utat azokat a perspektívákat amelyek ebben az összetettségben nyílnak meg oly kevesen merik felvállalni Ezt a félelmet érzem Iványi Gábor írásában meg minden olyan zártságban amelyik nem akar tudomást venni az emberi lélek mélységeiről és egy önkényes szűk gondolkodás mentén operál igazságnak kikiáltva olyan dolgokat amelyek legfeljebb vetületek nézőpontok vélemények valójában Ezért taszít minden politikai túlhangsúlyozás az Általad is leírt valódi harmónia durva megsértését sőt kiherélését látom benne És Benned is csak azt h saját drámai összetettséged elől menekülsz amikor ugyanabból amit én mondok homlokegyenest más következtetésre jutsz

2. mail:

Nem a politikától rettegek hanem minden leszűkítő egyet önkényesen kiragadó egyensúlyt borító harmóniát romboló zártságtól legyen az vallás demokrácia liberalizmus bármilyen fényes ideológia világmegváltás filozófia tan életmód életérzés spiritualitás biogazdaság környezetvédelem ökoszisztéma bármi Nagyon jó a hasonlat ezektől tényleg annyira félek mint a falusi kislány a mozgólépcsőtől Mert ezek mind nagyszerűek a maguk helyén de mind kificamodik mihelyst kiemeled a többi közül és valódi szerepénél nagyobb súllyal tekinted Minden bajunk erre megy vissza Hogy az Egész tágasságától félünk és ezért inkább belekapaszkodunk valamelyik részébe és azt kiáltjuk ki egésznek Mert csak az Egy számít és h ez mit jelent azt tényleg mindannyiunknak újra meg kéne érteni Ha van valami az életben ami fontos akkor ez az