Az embert nem az méri meg

Az embert nem az méri meg, hogy mekkorát alkotott, és nem is az, hogy mi mindenről mondott le mások javára. Az embert az méri meg, hogy mennyire volt jelen a saját életében. Mennyire engedte, hogy azok a távlatok, amelyeket születése óta hordoz magában, kinyíljanak, kibontakozzanak, kiteljesedjenek. És ahhoz, hogy ez megtörténjék, pont hogy el kell távolodnia, ki kell lépnie abból a képből, amellyel ma még azonosítja magát, és hagynia kell, hogy élete eseményei vezessék őt személyes léte nagyobb mélységei felé. Minden ezért megy végbe, a látszólag jó és a látszólag rossz dolgok is az utazás állomásait jelentik, és nem baj, ha számot vetünk ítéleteink viszonylagosságával. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszti el soha.