Nagyon nagy nehézséget jelent számomra néhány ismerősöm, barátom politikai tevékenysége, illetve nem a tevékenység maga, hanem az a súlyozás, amellyel ezt a tevékenységüket illetik. Leveleikre, melyekben többször hívnak különböző rendezvényekre, általában megpróbálok válaszolni, de mégis nagyon nehezen jutunk előrébb. Lehet, hogy ez az a terület, ahol nem is szabad számottevő előrehaladásra számítani, hiszen viselkedésformáink, amelyet mindannyian óhatatlanul is gyakorlunk, itt túlságosan mélyen gyökerező személyiségjegyekkel vannak kapcsolatban, és túl sok mindent kéne borítani ahhoz, hogy kicsit szabadabban tudjunk gondolkodni. Ma reggel is írtam egy emailt egyik barátomnak, aki ismételten egy meglehetősen sarkos, pártos gondolkodást próbált népszerűsíteni nálam. (Igazából szeretnék már kivonulni ezekből a levelezésekből, de egyelőre nem nagyon sikerül. Pedig elhatároztam, hogy lezárom azt az életszakaszt, amelyik ezek körül a kérdések körül forog, de úgy látszik, hogy annyira azért nem egyszerű a visszavonulás.)
...nem ennyiről van szó, ez egy leszűkített, kisarkított véleményformálás,
van benne igazság, de nem annyi, mint amennyit a képviselői gondolnak
róla. Ennyire jól nem ismerjük az igazságot, az
igazság sokkal több, sokkal összetettebb, sokkal árnyaltabb, sokkal
szövetesebb, sokkal nehezebben tárul fel, és főleg ennél sokkal-sokkal
többet vár tőlünk. Ami ellen lázadsz, azt Te is magadban hordod, Te is
pont olyan ember vagy, mint az a másik, aki taszít Téged (pont azért taszít), és bármit mondasz,
nem tudsz kivetkőzni belőle. A közös nyomorúság Téged is elért, nem tudsz
úgy tenni, mintha csak egy toronyház tetejéről figyelnéd az Alattad
lejátszódó eseményeket. Káprázatosak ezek a tetőteraszok, ahonnan minden olyan
szépen látszik, és minden olyan gyönyörűen összeáll, csak egy nagy baj van velük,
hogy alig van közük a valósághoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése