Két véglet felé lehet elmenni, és mind a kettő rossz, ez teljesen világos. Amennyire nincs itt a mennyei Jeruzsálem, annyira itt is van, és ahogy nem szabad elhanyagolni azt, hogy nincs itt, úgy nem szabad elhanyagolni azt sem, hogy itt van. Ezek azok az ellentmondások, amelyek elől nem lehet elmenekülni, mert pont azok mozgatják át az életünket, azok nyitnak meg bennünk olyan távlatokat, amelyekhez gondolkodással, logikával és matematikával nem lehet eljutni, de mégis nagyon fontosak. Annyira, hogy a továbbélésünk múlik rajtuk. Bele kell menni a sűrűjébe, nem szabad megállni ott, ahonnan még szép kereknek tűnik az egész. Aki nem megy bele, az elhanyagolja a legfontosabb dolgokat, az összetörések, a pokoljárások, a nagy talajvesztések kikerülhetetlenek, az élet részei, majdnem, hogy a magját alkotják.
Főleg bátorság
Azt hiszem, főleg bátorság kell ahhoz,
Hogy az ember ki tudja mondani, hogy jó ez így,
Hisz jól telik az idő, sőt az is jó lesz,
Ha majd máshogyan fog telni,
Hangos szobában süket füleknek játszuk
A lekottázhatatlan őrjöngés akkordjait,
Miközben összetart minket a halálfélelem,
Mellyel csak egy dolgot lehet tenni: elviselni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése