Személyes (levélrészlet)

Egyébként minden eszmélés, amelyen az utóbbi évek során keresztül mentem, nagyon nagy részben egy személyes érzékenységből fakad, melyet életem eseményei csak tovább erősítettek. Az, hogy a házasságom nem tudott termővé válni, illetve tökéletesen megakadt, vagy még helyesebb azt mondani, hogy tulajdonképpen nem is jött létre, az, hogy egy kritikus élethelyzetben vallásos "barátaimtól" semmi érdemi segítséget nem kaptam, "szánalmat", sőt lenézést, megvetést, elutasítást, kirekesztést viszont annál többet (nem kívánok Neked pár olyan élményt, amelyre még most is csak remegve tudok gondolni), az, hogy reformmozgalmakon szomorúan kellet látnom, hogy vezérei pontosan ugyanazt csinálják pepitában, mint az ellenlábasaik, azok, akik ellen lázadnak (rendszerváltás bármikor és bármilyen téren), az, hogy végül lett egy csillagállás, amelyben egy valakit talán át tudok vinni a falon, ha közben magam is átmegyek rajta, az, hogy Magyarországon most van egy olyan társadalmi és belpolitikai helyzet, sőt a Földön van egy olyan globális válság, amelyről napnál világosabban látszik, hogy képtelenség megoldani a hagyományos gondolkodásokkal, szóval mindezek, és még egy csomó minden más nehézség késztetett arra, hogy elinduljak feltárni a játszmákat, a megvezetéseket, a színleléseket, azoknak az ellentmondás- és hazugsághegyeknek a gyökereit, amelyek között a mi kis életünk zajlik. Most már látom, hogy mennyi káprázat vesz minket körül, és látom azt is, hogy mi magunk is mennyire fenn akarjuk tartani ezeket a káprázatokat, hogy egy kis szellemi alapunk legyen, ne kelljen lemondani az ego biztonságáról, és ne kelljen nagyon kellemetlen kérdéseket feltenni magunknak magunkról. Pedig ennek a magatartásnak semmi köze sincs az élethez, illetve az élet éppen akkor kezdődik, amikor végre el tudunk szakadni a látszatoktól, és merünk belezuhanni a "semmibe", más szóval a soron következő pillanat tökéletes kiszámíthatatlanságába. (Ahogy Tolsztoj is mondta: az élet akkor kezdődik, amikor az ember nem tudja, hogy mi lesz.) Mert az Atya akarata az, a valóság az. Jézus is ott járt, és minden ellenkező híreszteléssel szemben elsősorban nem egyes törvények betartásáról tanított, hanem a törvény teljességének az átéléséről, hogy ugyanazon az úton járjunk, mint ő, de nem miatta, hanem azért, mert nem létezik más valódi, emberhez méltó létállapot itt a földön.