Ha valakinek ez a cím nem tetszik, akkor lehet nyugodtan Pokoljárás is. Hiszen a kettő majdnem ugyanaz, illetve úgy vélem, hogy nem is létezhet az egyik a másik nélkül. Egyébként meg nem az számít, hogy az ember éppen hol van, hanem az, hogy onnan, ahol van, akar-e tovább menni.
2014. május 18., vasárnap
A mennyegzőre vezető út
Ahogy azt Thornton Wilder le is írja A teremtés nyolcadik napja című regényében, a Jóisten csak azt szeretné, ha az ember megismerné a legnagyobb fájdalmat és a legnagyobb örömöt is, vagyis a lét minden összetevőjét, minden színét, árnyalatát, mélységét és magasságát szépen fokozatosan magába fogadná. Ez az élet, a teljesség, a mennyegzőre vezető út, amelyet Ő szánt nekünk, amelyre meghívást kaptunk Tőle. Ehelyett mi elvonulunk a világ egy szűk kis szegletébe, és a biztonság kedvéért még magunkra is falazzuk azt a szűk szegletet, nehogy valaki vagy valami megzavarja nyugalmunkat. Utána meg nem értjük, hogy az életünknek mért nincs semmi értelme...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése