Nincs túl sok eszközünk

Nincs túl sok eszközünk arra, hogy egymáson segítsünk. Hacsak nincs valamilyen különleges helyzet, a legtöbb, amit egy ember egy másikért tehet az, hogy egyszerűen békén hagyja. Hagyja, hogy a maga útját járja, bízva abban, hogy előbbre jut rajta. Onnan ugyanis nem szabad leterelni senkit, bármennyire is tisztán látjuk azt, ami neki teljesen homályos. (A másik életét mindenki egy pillanat alatt el tudná rendezni, ám a magáéval - érdekes - már nehezebben boldogul.) Vigyázz, nehogy társad pont a Te félrerángtásaid miatt akadjon meg! Vigyázz, nehogy a beteget pont a Te gyógyító szándékod akadályozza gyógyulásában! Ezek nagyon reális veszélyek, nagyon sokszor teszünk ilyen javító célú, de balul elsűlő kísérleteket pusztán azért, mert nem tudjuk elviselni az életet olyannak, amilyen. Nagyon pontosan mérlegeld magadban, hogy mennyire mész közel - akár segítő szándékkal - társadhoz, mennyire létlegitimek azok a hatások, amelyeket ráteszel, és hol van az a határ, amelyen túl már - törekvéseid legnemesebb voltának ellenére - betolakodóvá válsz.