2014. május 13., kedd

Gondolatok Ancsel Éva nyomán

Mindenkinek van egy halló-, látó-, érzékelési távolság sugarú környezete, és ha valaki oda beteszi a lábát, azzal óhatatlanul hat rá. Reggel, amikor kilépsz az utcára, gondolj arra, hogy jelenléteddel aznap ilyen környezetek ezreit fogod "megzavarni",  gondolj arra, hogy felelősséggel tartozol mindenkiért, akinek a környezetében a nap folyamán akár csak néhány pillanatra is megjelensz.

---------------------------------------------------------------------------------------

Talán azoknak a legnehezebb megbocsájtani, akik semmit sem vétettek ellenünk. Megbocsájtani az ártatlanságukat, megbocsájtani nekik azt az apró, de megváltoztathatatlan körülményt, hogy minden közöttünk történt rosszért egyes egyedül minket magunkat terhel a felelősség.

---------------------------------------------------------------------------------------

Nem tudom, hogy az életnek van-e értelme, de tele van olyan gyönyörű dolgokkal, amelyekről viszont ez biztosan elmondható. Meginni a barátommal reggel egy kávét, amelyet ő főzött, délután kísérni a nagy lányomat kerékpárral az erdőben, miközben ő fut, este pár sort leírni egy sárga papírra, beletenni egy sárga borítékba, és bedobni a Kedves postaládájába, ezek például mind olyan dolgok, amelyek értelmességéhez nem férhet semmi kétség.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése