Tekints a mély világ szívébe,
Nézd a feszülő erők gigászi harcát,
Szemléld és írd le szenvedélyed utolsó tüzét is,
A tűz égető, mindent formáló, mindent átható vad lobbanását...
Aztán pakolj el mindent, főzz magadnak egy teát, mosd meg az arcod,
Mosolyogva, üdén, frissen indulj munkába, ki a hajnali ködbe,
Mert a lét szelíd
Ami bent van, maradjon ott, ami kint van, az legyen kívül,
És a kettő közt Te legyél a híd
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése