Ha valakinek ez a cím nem tetszik, akkor lehet nyugodtan Pokoljárás is. Hiszen a kettő majdnem ugyanaz, illetve úgy vélem, hogy nem is létezhet az egyik a másik nélkül. Egyébként meg nem az számít, hogy az ember éppen hol van, hanem az, hogy onnan, ahol van, akar-e tovább menni.
A lélek tere tágas, képes sok mindent befogadni,
Vállal örömöt fájdalomra, s aztán örömre tűr újra kínt,
Ám a fájdalom s az öröm lényegét elveszíti az,
Aki rájuk, mint két különállóra tekint
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése