A sikert, és az eredményességet ne gondoljuk célnak. Cél egyetlen egy van, ez pedig nem más, mint a személyes út végigjárása. Ezen az úton sikerek és kudarcok is érik az embert a legváltozatosabb arányokban és fokozatokban, ám a sikerekre és a kudarcokra túl sok figyelmet vesztegetni nem szabad. A siker nem az út, és a kudarc sem az, mind a kettő csak az út egy-egy pontja, és jelentőségük sem nagyobb egy pont jelentőségénél. Aki nem tekinti az eseményeket összetartó mélyben meghúzódó szálat, annak életében a mozzanatok különállóak lesznek, és szanaszét fognak szóródni, ahelyett, hogy vezetnék őt célja felé.
(Nem hiszem, hogy Örkény István gondolatai messze jártak volna az én fenti gondolataimtól, amikor egyperces novelláinak alábbi, nagyon ismert gyöngyszemét megírta. Hadd ídézzem, hisz gyönyörűek az ilyen párhuzamok, és valóban a létezés hallatlan egységét teszik érzékelhetővé:
AZ ÉLET ÉRTELME
Ha sok cseresznyepaprikát madzagra fűzünk, abból lesz a paprikakoszorú.
Ha viszont nem fűzzük fel őket, nem lesz belőlük koszorú. Pedig a paprika ugyanannyi, éppoly piros, éppoly erős. De mégse koszorú.
Csak a madzag tenné? Nem a madzag teszi. Az a madzag, mint tudjuk, mellékes, harmadrangú valami.
Hát akkor mi?
Aki ezen elgondolkozik, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak összevissza, hanem helyes irányban haladjanak, nagy igazságoknak jöhet a nyomára.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése