Boldogok a szomorkodók 1.

Ha valaki elpanaszolja Neked, hogy fél valamitől, ne mondd neki, hogy az a dolog soha sem fog megtörténni vele, mert azzal nem segíted őt félelme legyőzésében. Ehelyett mondd azt: "Könnyen lehet, hogy elkerül Téged, de ha mégsem, akkor talán pont azért fog eljönni, hogy megtanítson valamire, ami fontos az életedben, ám máshogy nem tudnál odáig eljutni." Ha ezt ki tudod mondani nagyon csendesen, nagyon nyugodtan, és persze úgy, hogy társad közben érezze, mennyire szereted őt, akkor sokkal többet adsz neki, mint sajnálkozással, vagy figyelem eltereléssel, hisz az utóbbiakkal pont az ellenkező hatást váltanád ki, csak erősítenéd benne a félelmet. Természetes, hogy aki közel áll hozzánk, azt szeretnénk megóvni minden fájdalomtól, de erre sokszor nem vagyunk képesek. Mindenkinek szembe kell néznie saját maga és szerettei szenvedésével, és mindenkinek sirnia kell, ha szomorúság éri. Nem is lehetne ez másként, a szomorúság, a fájdalom az élet része, sőt az emberré válás része, ugyanakkora misztérium, mint a szeretet. A szeretet és a szenvedés egysége az egyik legnagyobb, vagy inkább a legsúlyosabb emberi realitás - írja Jean Lacroix. Aki szeretni akar szenvedés nélkül, az elutasít minden szeretetet. Kapcsolatba lépni és kommunikálni egy olyan emberrel, aki még soha nem szenvedett, nem lehetséges. Kontaktus és kommunikáció nélkül pedig szeretet sincs. (A dőlt betűs mondatok Ancsel Éva Az aszimetrikus ember című könyvéből valók.)