Amíg
van spirituális spirituális zene, spirituális irodalom, spirituális könyv, a
könyvesboltokban spirituális polc, a folyóiratokban spirituális rovat és a
világban spirituális emberek, addig nem beszélhetünk spiritualitásról.
Spiritualitásról majd akkor kezdhetünk el beszélni, ha mindezek megszűnnek.
Amikor a spiritualitás nem egy marginális jelenség lesz, és a spiritualitás
gyakorlására nem úgy fogunk nézni, mint néhány elvont alak különös hobbijára.
Amikor a spirituális érzékenységről nem fogjuk azt hazudni teli szájjal, hogy
csak bizonyos kiválasztottak számára adatik meg. Amikor a spiritualitás elkezd
mindent áthatni, mindent átjárni, mindenben jelen lenni, és mindent átformálni,
mert egyedül egyetlen egy dolog spirituális: a Lét egésze! Ez a változás nem
szervezetten, nem egy hatalmi struktúra keretei közt fog megvalósulni, hanem az
ember szívében, aki tapasztalatai, keservei, fájdalmai és örömei megfigyelésén
keresztül egyszer majd tényleg rá fog ébredni kicsinységére, tehetetlenségére,
reménytelenségére, de közben arra is, hogy mindezek mennyire szükségesek saját
fejlődéséhez, azokhoz az átalakulásokhoz, amelyek soha nem képzelt teljességre
készítik elő, nyitják meg, és vezetik őt.
*A
spiritualitás természetesen rossz szó arra, amiről itt beszélünk, illetve teljesen
félrevezető. Az ember eredendő kiegyensúlyozatlansága, melyet azóta hord, mióta
a világgal, a teremtés egészével való harmóniáját az édenkertben elvesztette, nagyon szépen tetten érhető a
fogalomalkotásokban is. Ennek a kiegyensúlyozatlanságnak a következménye, hogy
az ember a világ torzulásaira képtelen torzítás mentes választ adni, és minden
rossztól való elfordulásának az a vége, hogy az ellentétes rossz kellős közepén
találja magát. Az ember felismerte az anyag elégtelenségét, és a szellem felé
fordult (innen van a spiritualitás szó), ám azt már csak most kezdi felismerni,
hogy a szellem önmagában pontosan ugyanannyira elégtelen, mint az anyag, és
egyedül a kettő csodálatos és arányos egysége képes őt megnyitni az üdvösségre. Ha
a világ valamit köszönhet Jézusnak, akkor ez az. Megtestesülésének legnagyobb
üzenete az anyag átszellemiesíthetősége, az anyagi és a szellemi valóság
összehozhatósága, és az a tanulság, hogy anyag és szellem között
tökéletesen értelmetlen bármiféle hierarchiáról beszélni. Nahát, ezt (is)
nagyon nehezen értjük meg. Annyira menekülünk ezek elől a gyönyörű, finom
egyensúlyok elől, hogy azt elmondani sem lehet. Nem véletlenül egyébként.
Valahol, a szívünk mélyén érezzük, hogy az ilyen erőközéppontokban nagy,
emésztő tüzek lobognak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése