Három fontos írás a vallásról

A vallással semmi baj sincs. Baj az emberrel van, aki a vallás formalizmusával visszaélve leszűkíti és elszemélyteleníti belső világát. Az emberrel, aki a Teljesség felé vezető utazása közben megakad, mert misztikus távlatát kiaknázatlanul hagyja. Az emberrel aki összetéveszti az útjelzőt az úttal, és az előbbiben gyönyörködik, ahelyett hogy az utóbbin járna. És ez nem csak a hagyományos vallásokra vonatkozik, hanem minden olyan gondolkodási struktúrára, amelyet valaki túlságosan komolyan vesz pusztán azért, mert fél szembenézni a végtelenül sokarcú valóság felkavaró és szívet szorongató gazdagságával.

---------------------------------------------------------------------

Minden nemű leszűkítésre nagyon érzékenyen reagálok, mert azt érzem, hogy borzasztó zavarokat és nagy károkat tudnak okozni. Egyébként a vallás teljesen rendben van, amíg túl nem nő azon a szerepén, amellyel valójában rendelkezik. Túlnőni meg általában úgy szokott, hogy az ember nem mer szembenézni azzal a ténnyel, hogy a világ ezerszer gazdagabb és összetettebb annál, amit lát, vagy felfog belőle, és inkább megbúvik egy szűkebb világkép fedezékében. Más szóval ezt úgy is mondhatnám, hogy az ember ilyenkor megretten saját misztikus távlatától és félelmében egy fogalmi struktúrába kapaszkodik meg, pedig a fogalmi struktúra (és lehet szó bármilyen fogalmi struktúráról) mindig csak útjelző, és soha sem az út maga. Ezt tévesztik össze oly sokan, ezt nem értették meg például a farizeusok sem, pedig Jézus eleget magyarázta nekik. Persze, viselkedésük - és a mi teljesen hasonló hajlamunk is - könnyen érthető, hisz a fogalmi struktúra sokkal kevesebbet kíván, mint a misztikus távlat, ám azt azért látni kell, hogy a gyümölcsök hozamában is jókora különbség van a kettő között, és természetesen a második javára.

---------------------------------------------------------------------

Mernénk egyszer tényleg szembenézni azzal a megkülönböztetéssel, amely a fogalmi struktúra és a misztikus távlat között húzódik, és mernénk jó arányokkal tekinteni e kettő viszonyára (annak ellenére, hogy hatalmi törekvések ezrei dolgoznak összemosásukon), lehet hogy csomó bajunk egy csapásra megoldódna. Mert fogalmi struktúra annyi van, ahány ember - még ha vannak is hasonlóságok köztük - a misztikus távlat viszont egy és oszthatatlan (Jézus is arról tanított, sőt kézzel-lábbal küzdött a fogalmi leszűkítések ellen) és azt egyetlen fogalmi struktúra sem tekintheti sajátjának. Íme az út, az egység útja az elválasztó kategorizáló, szétszedő, széttartó, szétforgácsoló és szétforgácsolódó erőfeszítésekkel szemben! Ha így néznénk a világra, benne egymásra és magunkra, akkor talán kevesebbek lennénk néhány álfogódzó hamis biztonságával, ám rögtön egy távlatos és termő térben találnánk magunkat, ahol nem kötnének minket rossz beidegződéseink, járhatnánk a nekünk készített utat, megvalósíthatnánk a ránk eső, nekünk kijelölt fejlődésrészt. Ezért boldogok a lélekben szegények...