Van sok jó, és sok rossz is, és ebben nincsen semmi különleges,
Mindkettő emberi örökség, részünk, ahová oly gyakran visszatérünk,
Ám tudni kell megnevezni akkor is a szétmálló idők hitvány hagyatékát,
Tudni kell kimondani, hogy mi volt, és mi nem volt helyénvaló,
Hisz béna, merev szívek baját a konok hallgatás nem oldja,
Ki onnan indulni próbál, kőkemény falba ütközik,
Falba, mely nem enged,
Falba, mely mindenkit visszalök,
Falba, mely egyedül a beismeréstől ég át
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése