Nem hiábavaló

1-2-5-10-20-30-... év maximum, senki nem tudja pontosan, hogy mennyi van még hátra, és azt meg pláne nem, hogy mi lesz utána. Reméljük, hogy valami lesz, de aki ennél többet mond, az magának és másnak egyaránt hazudik. Egyébként az embernek ahhoz, hogy normálisan éljen, e reménynél többre nincs is szüksége. Ha ugyanis élete során valakivé válik, azzá a valakivé, akinek a Lét őt szánta, azzá a valakivé, aki eddig még soha senki nem volt, és ezután sem lesz, de neki lennie kell mégis, ha kiküzdi, kibontakoztatja az őt ért hatások egyedi, rábízott és csak tőle várt szintézisét, ha ott hagyja azt a nyomot a világon, amely oly fontos, hogy miatta valaki, ő megszületett, de máshogyan nem kerülhet oda, csak az ő reménye, az ő személyre szabott legmélyebb vágya és legbensőbb törekvése, az ő harca, az ő éneke, az ő tánca vagy az ő szépsége által, akkor a neki adott idő, az élete és semmi, ami vele történt, nem volt hiábavaló, és eltékozolt esély, mert léte belesimult a fejlődés nagy ívébe, annak részévé vált.